Visszatértem

Cozumel érdekes hely.
Ha alaposan szemügyre vesszük, igazából semmi különleges nincs itt. Nincs hatalmas vidámparkja, nincsenek történelmi nevezetességei (ok, vannak ezer éves maja romok, de a közelben számos sokkal szebb és híresebb is elérhető), nincsenek fiatalokat vonzó gigantikus szórakozóhelyek. Nincsenek durva, pálmafás, katalógusba illő tengerpartok és nincsenek csodálni való hegyek. Igazából fél év itt töltött idő után meg kell hogy állapítsam, hogy nincs itt semmi. Mégis, ha rákeresel instagramon a #Cozumel hashtagre, egy percen belül garantáltan találkozol olyan bejegyzéssel, ahol valaki éppen visszavágyik ide. Cozumel egy mágnes, ide mindenki visszavágyik és a legtöbben vissza is jönnek, jövünk. Ismerek olyanokat, akik egy évben akár 6-8 alkalommal is, hosszú hétvégékre. Mágikus hely.

Nincs itt semmi. Mégis az óceánjáró hajók fedélzetén naponta 15-25 ezer új ember érkezik -és távozik is pár óra után. Minden egyes nap 15-25 ezer új, friss, tömött amerikai pénztárca. És ez jó. Az egész sziget egy hatalmas össznépi monopoly, az itt élő 70 ezer ember jelentős része azzal foglalkozik, hogy a lehető legtöbb amerikai turista pénztárcájából jusson neki, vagy a vállalkozásának valamennyi. Nincs itt semmi, de az amerikai látogatók mégis legalább ezer különböző dologra költhetik (vagy verhetik) el a pénzüket. A közeljövőben egyesével bemutatok ezek közül néhányat, valamelyiket azért, mert megdöbbentően szar (de működő) ötlet, van amelyik esetleg jól adoptálható máshol is, illetve van néhány egészen zseniális is.

Nincs itt semmi. Igen, a felszínen talán nem sok. De a víz alatt a világ egyik legkeresettebb, legnépszerűbb búvárdesztinációja, egy elképesztő mesebeli világ, különböző listák a top 5, vagy top 10 merülő célpont között emlegetik. Cozumel maga a búvárparadicsom. Valóban. Egészen hihetetlen, de az ide mutató közlekedési jelzőtáblákon is búvárok vannak. Itt üzemel a világ legnagyobb palacktöltő állomása, napi 4500 búvárpalack töltési kapacitással, ami bizony néha nem is elég, van hogy kifogy a sziget a palackokból, pedig nem ez az egyetlen töltőbázis. Több mint 100 különböző diveshop üzemel a kb. másfél négyzetkilométernyi belvárosban, és hamarosan átadják az új, 550 hajó befogadására alkalmas kishajó kikötőt. Bárhová mész, búvármatricákba futsz, az emberek búvárpólókat viselnek, és ha szóba elegyedsz bárhol bármikor bárkivel, 90% esélyed van rá, hogy búvár.

Tény, hogy akiket itt ismerek, szinte mindenki az, többnyire hivatásosok, magyarul ebből élnek. Sohasem felejtem kedves, azóta nagy nehezen oktatóvá avanzsált Jancsi barátom szavait, aki amikor először voltam itt, azzal riogatott, hogy búvárkodásból nem lehet megélni, felejtsem el, ez csak egy álom. Az élet, az eltelt közel egy év és Cozumel bebizonyította, hogy igenis működik a dolog. A búvároktatói tanfolyam elvégzésén túl három fontos dologra van hozzá szükség: nyelvtudásra, tenniakarásra, és tengerre. Ha ezekből csak egy is hiányzik, a dolog valóban nem működik, és így utólag már csendes mosollyal nyugtázom Jancsi féltékeny kirohanását, hiszen e négy dologból nála három nem volt adott, de akkor ezt még sajnos nem tudtam. Még szerencse, hogy annak idején nem dőltem be a tipikus magyar szkepticizmusnak, nem hagytam magam letéríteni erről a pályáról és most újra itt lehetek. Többen le akartak beszélni, most viszont már egyre többen másolnák ezt az utat, amiben valóban nagyon boldogan segítek bárkinek. Tényleg. :-)

És mivel itt vagyok, újra blogolok, hiszen két naponta szegezi nekem valaki a kérdést, hogy miért nem? Augusztus óta, azaz kereken három hónapja vagyok újra itt, előtte oktattam búvárokat Spanyolországban, Egyiptomban, Magyarországon és Horvátországban. Nagyon szeretném még idén a 100 leoktatott tanulót elérni, ami remélhetőleg sikerülni is fog, már nem sok hiányzik. (Tegnap a diveshopban végignéztem, ahogy az egyik oktató barátom részére kb. 15 certifikációt nyomtatnak ki egyszerre, ez kb. az elmúlt heti termése lehetett, igaz ő egy másik projekten dolgozik, de na. :-) Megy ez.)

Rengeteg emberrel találkozom, elképesztő sorsok, utak, életek, vagyonok vannak előttem, magyar ésszel felfoghatatlan dolgokkal lehet találkozni szinte minden nap. Rendes elmaradásban vagyok, de be fogom mutatni Pumbát, aki gyerekkora óta búvár és a 8000. merülése felé jár, bemutatom a chicagói Alexet, aki amerikában a Groupon (hazai Bónusz Brigád) egyik versenytársát hozta létre és adta el 3 év után, jelenleg 27 éves és a két éves világkörüli útja felénél jár. Bemutatom Nichole-t, aki személyi fitness coach Austinból, az elmúlt egy évben annyit csinált (dolgozott), hogy lefogyasztott két (!!!) elhízott amerikai üzletembert, amiből most annyi pénze van, hogy hónapokig utazgat Közép-Amerikában. (Sőt, mivel a napokban oktattam őt, azt mondta csak velem érzi magát biztonságban a víz alatt. Pont az előbb hívott, hogy utazzak le holnap Belize-be, hogy ne kelljen egyedül merülnie, mindent fizet. Aztán összeszámoltuk, hogy ez kb. ezer usd többletköltséget jelentene neki, így végül letett a tervéről, de az ötlet maga, és az, hogy komolyan is gondolja, hogy utazzak le egy másik országba a tanítványom kedvéért, csak úgy, merülni vele - ez elképesztő számomra.)
Megismertem egy 20 éves német punkot, aki a nagymamájától örökölt pénzből úgy döntött, hogy 7 hónapig egyedül utazik, és nem nagyon tudnál olyan országot mondani, ami nincs benne a nagyon precízen megtervezett itinerében. Aztán itt van a srác, akinél 3 évvel ezelőtt rákot diagnosztizáltak, amputálni kellett az egyik lábát, de megmenekült. Új életet kezdett, nyitott itt egy diveshopot kifejezetten mozgássérülteknek, tavaly mélységi, idén távolsági Guiness rekordot búvárkodik, fél lábbal. Itt van a svéd barátom, aki tavaly volt a szobatársam egy ideig, hamarosan újra érkezik. 27 éves útépítő mérnök Svédországban, minden télen a fagyott föld miatt 4 hónapos fizetett kényszerszabadságra küldik, erre az időre ugyanúgy jár neki a 8000 eurós fizetés, így nem okoz gondot átugrani két hónapra picit búvárkodni Mexikóba.

Szerencsés vagyok, hiszen úgy néz ki, hogy szinte folyamatosan volt és lesz velem valaki, aki magyar, és kifejezetten el vagyok hülve attól, hogy ha jól számolom eddig már 8 ember döntött úgy, hogy ide jön, és nálam fognak lakni. Vannak akik tanulni jönnek hozzám, vannak akiket divemaster (hivatásos merülésvezető) szintig fogok elvinni, van egy barátommá vált tanítványom, aki a hideg és rideg magyar valóság elől menekül ide a 30 fokos télbe, hogy együtt töltsük a karácsonyt és a szilvesztert. Vannak akik nyaralni jönnek, van aki csak búvárkodni, és van aki egy közös vállalkozás beindítása miatt. Közös jellemzőjük, hogy minimum kettő hetet, de leginkább másfél-két hónapot itt fognak tölteni. Lesz miről írni bőven. :-)