Cancunból Cozumelre

Közszolgálati jellegű poszt következik, hasznos tanácsok és itiner mindazoknak akik Cancunba érkeznek repülővel és onnan Cozumelre szeretnének eljutni.
Ha Cancunban kilépsz a terminál épületéből és megcsap a párás meleg, mexikóiul szólva "velkomm", megérkeztél, két helyzet lehetséges. Vagy pont az orrrod elől indul a busz Playa del Carmenre, vagy tőled jobbra, kb. 250 méterre, egy másik terminálról. Ezt gyorsan el tudod dönteni, ugyanis ha kilépsz az üvegajtókon és magadnak balra nézel, a fal mellett láthatsz kis bódékat (lásd a képet). Ebben az esetben ott vagy, ahonnan a busz indul. Ha nem látsz, jobbra kell haladnod az épület mellett. Számtalan taxis fog letámadni, azt mondják, hogy a következő busz csak két óra múlva indul, de ne foglalkozz velük, bullshit. (Menetrend ITT) Az épület mellett haladva, elhagyva az indulási bejáratokat eljutsz egy kis fémkapuig, ahol megkérdezi egy szemrevaló katonalány, hogy hova-hova, mondd neki hogy "ádéó". Hevesen bólogatni fog és a háta mögé mutat, hogy menj csak, menj csak. (Érdemes egy kis ásványvizet hozni magaddal az előző reptérről. Mexikóban a csapvíz nem iható, és itt a repülőtéren az amúgy 5 peso-s kis üveges ásványvízért 70 pesot (1200 Ft) is elkérhetnek.) Ezzel át is értél a másik terminálra. Itt kis bódékat látsz egymás mellett, a piros ADO feliratú bokszban 14 USD-ért vagy 140 peso-ért vegyél egy jegyet Playa del Carmenbe, mondani fogja a mókus, hogy mikor és melyik kocsiállásról indul majd a busz, általában félóránként. Készülj fel, hogy ezerrel nyomják rajta a légkondit, valamilyen véres akciófilm megy rajta spanyol szinkronnal és az út kb.50 perc. Út közben érdemes figyelni az ellentétes irányban (bal oldalon) az út mellett a resortok bejáratát, vannak csodák.
Playán a busz terminálból kilépve az ötödik utcán, azaz Playa sétálóutcájának a végén találod magad. Ha van időd a komp indulásig és picit sétálgatsz rajta, illetve leszaladsz valamelyik keresztutcán a homokos tengerpartra, már láttad is Playát, ennyi az egész. Előtte azonban válts minimális pénzt (itt viszonylag rosszul váltanak, de még mindig jobb mint amikor a kereskedők saját árfolyamon fogadják el a dollárt, akár 25% extra nyereséget termelve, lásd az ADO 10 pesos árfolyamát) Vedd meg a kompjegyet, általában minden egészkor indulnak. Két társaság jön felváltva, a Mexico Waterjets és az Ultramar, mindegy mivel jössz, az egyik 163, a másik 164 pesot kér. A komp a busztól kb. 300 méterre található, ha kilépsz a buszpályaudvarról fordulj jobbra, majd ahol beleütköznél a bevásárlóközpontba (két sarok) fordulj balra, vegyél az OXXO-ban egy hideg sört, majd a lejtős utca alján találod a komp jegy árusító konténereket, továbbhaladva pedig balra a hatalmas palapa alatt a várócsarnokot. Itt van nyilvános wc és ingyenes wifi is, innen üzenj hogy melyik kompot sikerült elcsípni.
A kompon ha lehet ülj az emeleten leghátul a szabad levegőre, ha hullámos a tenger, értékelni fogod. :-) Az út Cozumelre mindennel együtt 40 perc.

Visszatértem

Cozumel érdekes hely.
Ha alaposan szemügyre vesszük, igazából semmi különleges nincs itt. Nincs hatalmas vidámparkja, nincsenek történelmi nevezetességei (ok, vannak ezer éves maja romok, de a közelben számos sokkal szebb és híresebb is elérhető), nincsenek fiatalokat vonzó gigantikus szórakozóhelyek. Nincsenek durva, pálmafás, katalógusba illő tengerpartok és nincsenek csodálni való hegyek. Igazából fél év itt töltött idő után meg kell hogy állapítsam, hogy nincs itt semmi. Mégis, ha rákeresel instagramon a #Cozumel hashtagre, egy percen belül garantáltan találkozol olyan bejegyzéssel, ahol valaki éppen visszavágyik ide. Cozumel egy mágnes, ide mindenki visszavágyik és a legtöbben vissza is jönnek, jövünk. Ismerek olyanokat, akik egy évben akár 6-8 alkalommal is, hosszú hétvégékre. Mágikus hely.

Nincs itt semmi. Mégis az óceánjáró hajók fedélzetén naponta 15-25 ezer új ember érkezik -és távozik is pár óra után. Minden egyes nap 15-25 ezer új, friss, tömött amerikai pénztárca. És ez jó. Az egész sziget egy hatalmas össznépi monopoly, az itt élő 70 ezer ember jelentős része azzal foglalkozik, hogy a lehető legtöbb amerikai turista pénztárcájából jusson neki, vagy a vállalkozásának valamennyi. Nincs itt semmi, de az amerikai látogatók mégis legalább ezer különböző dologra költhetik (vagy verhetik) el a pénzüket. A közeljövőben egyesével bemutatok ezek közül néhányat, valamelyiket azért, mert megdöbbentően szar (de működő) ötlet, van amelyik esetleg jól adoptálható máshol is, illetve van néhány egészen zseniális is.

Nincs itt semmi. Igen, a felszínen talán nem sok. De a víz alatt a világ egyik legkeresettebb, legnépszerűbb búvárdesztinációja, egy elképesztő mesebeli világ, különböző listák a top 5, vagy top 10 merülő célpont között emlegetik. Cozumel maga a búvárparadicsom. Valóban. Egészen hihetetlen, de az ide mutató közlekedési jelzőtáblákon is búvárok vannak. Itt üzemel a világ legnagyobb palacktöltő állomása, napi 4500 búvárpalack töltési kapacitással, ami bizony néha nem is elég, van hogy kifogy a sziget a palackokból, pedig nem ez az egyetlen töltőbázis. Több mint 100 különböző diveshop üzemel a kb. másfél négyzetkilométernyi belvárosban, és hamarosan átadják az új, 550 hajó befogadására alkalmas kishajó kikötőt. Bárhová mész, búvármatricákba futsz, az emberek búvárpólókat viselnek, és ha szóba elegyedsz bárhol bármikor bárkivel, 90% esélyed van rá, hogy búvár.

Tény, hogy akiket itt ismerek, szinte mindenki az, többnyire hivatásosok, magyarul ebből élnek. Sohasem felejtem kedves, azóta nagy nehezen oktatóvá avanzsált Jancsi barátom szavait, aki amikor először voltam itt, azzal riogatott, hogy búvárkodásból nem lehet megélni, felejtsem el, ez csak egy álom. Az élet, az eltelt közel egy év és Cozumel bebizonyította, hogy igenis működik a dolog. A búvároktatói tanfolyam elvégzésén túl három fontos dologra van hozzá szükség: nyelvtudásra, tenniakarásra, és tengerre. Ha ezekből csak egy is hiányzik, a dolog valóban nem működik, és így utólag már csendes mosollyal nyugtázom Jancsi féltékeny kirohanását, hiszen e négy dologból nála három nem volt adott, de akkor ezt még sajnos nem tudtam. Még szerencse, hogy annak idején nem dőltem be a tipikus magyar szkepticizmusnak, nem hagytam magam letéríteni erről a pályáról és most újra itt lehetek. Többen le akartak beszélni, most viszont már egyre többen másolnák ezt az utat, amiben valóban nagyon boldogan segítek bárkinek. Tényleg. :-)

És mivel itt vagyok, újra blogolok, hiszen két naponta szegezi nekem valaki a kérdést, hogy miért nem? Augusztus óta, azaz kereken három hónapja vagyok újra itt, előtte oktattam búvárokat Spanyolországban, Egyiptomban, Magyarországon és Horvátországban. Nagyon szeretném még idén a 100 leoktatott tanulót elérni, ami remélhetőleg sikerülni is fog, már nem sok hiányzik. (Tegnap a diveshopban végignéztem, ahogy az egyik oktató barátom részére kb. 15 certifikációt nyomtatnak ki egyszerre, ez kb. az elmúlt heti termése lehetett, igaz ő egy másik projekten dolgozik, de na. :-) Megy ez.)

Rengeteg emberrel találkozom, elképesztő sorsok, utak, életek, vagyonok vannak előttem, magyar ésszel felfoghatatlan dolgokkal lehet találkozni szinte minden nap. Rendes elmaradásban vagyok, de be fogom mutatni Pumbát, aki gyerekkora óta búvár és a 8000. merülése felé jár, bemutatom a chicagói Alexet, aki amerikában a Groupon (hazai Bónusz Brigád) egyik versenytársát hozta létre és adta el 3 év után, jelenleg 27 éves és a két éves világkörüli útja felénél jár. Bemutatom Nichole-t, aki személyi fitness coach Austinból, az elmúlt egy évben annyit csinált (dolgozott), hogy lefogyasztott két (!!!) elhízott amerikai üzletembert, amiből most annyi pénze van, hogy hónapokig utazgat Közép-Amerikában. (Sőt, mivel a napokban oktattam őt, azt mondta csak velem érzi magát biztonságban a víz alatt. Pont az előbb hívott, hogy utazzak le holnap Belize-be, hogy ne kelljen egyedül merülnie, mindent fizet. Aztán összeszámoltuk, hogy ez kb. ezer usd többletköltséget jelentene neki, így végül letett a tervéről, de az ötlet maga, és az, hogy komolyan is gondolja, hogy utazzak le egy másik országba a tanítványom kedvéért, csak úgy, merülni vele - ez elképesztő számomra.)
Megismertem egy 20 éves német punkot, aki a nagymamájától örökölt pénzből úgy döntött, hogy 7 hónapig egyedül utazik, és nem nagyon tudnál olyan országot mondani, ami nincs benne a nagyon precízen megtervezett itinerében. Aztán itt van a srác, akinél 3 évvel ezelőtt rákot diagnosztizáltak, amputálni kellett az egyik lábát, de megmenekült. Új életet kezdett, nyitott itt egy diveshopot kifejezetten mozgássérülteknek, tavaly mélységi, idén távolsági Guiness rekordot búvárkodik, fél lábbal. Itt van a svéd barátom, aki tavaly volt a szobatársam egy ideig, hamarosan újra érkezik. 27 éves útépítő mérnök Svédországban, minden télen a fagyott föld miatt 4 hónapos fizetett kényszerszabadságra küldik, erre az időre ugyanúgy jár neki a 8000 eurós fizetés, így nem okoz gondot átugrani két hónapra picit búvárkodni Mexikóba.

Szerencsés vagyok, hiszen úgy néz ki, hogy szinte folyamatosan volt és lesz velem valaki, aki magyar, és kifejezetten el vagyok hülve attól, hogy ha jól számolom eddig már 8 ember döntött úgy, hogy ide jön, és nálam fognak lakni. Vannak akik tanulni jönnek hozzám, vannak akiket divemaster (hivatásos merülésvezető) szintig fogok elvinni, van egy barátommá vált tanítványom, aki a hideg és rideg magyar valóság elől menekül ide a 30 fokos télbe, hogy együtt töltsük a karácsonyt és a szilvesztert. Vannak akik nyaralni jönnek, van aki csak búvárkodni, és van aki egy közös vállalkozás beindítása miatt. Közös jellemzőjük, hogy minimum kettő hetet, de leginkább másfél-két hónapot itt fognak tölteni. Lesz miről írni bőven. :-)

Egy újabb bakancslistás merülés

Eldőlt, hogy néhány hónapnyi hazai és adriai kitérő, és több mint 50 leoktatott búvár után visszatérek Mexikóba. A cenote merülés annyira megfogott, hogy újabb cenotet vettem bakancslistára. Egy, az óceán alatt futó folyót. Magic! :-)

http://www.mymodernmet.com/profiles/blogs/anatoly-beloshchin-mexico-yucatan-cenote-angelita

Autót veszünk

Na jó, nem én, hanem Mike a divemaster program jövôbeli tanulóinak. Ezzel vége a rengeteg taxizgatásnak, gyaloglásnak. Ez a tíz éves taxi 5000 USD, sofôrrel 9 embert tud szállítani, hátra pedig kényelmesen befér mindenki felszerelése. Ideális.
Mike a tulajjal érkezett, és kirendelt az utcára mindenkit, hogy nézzük át az autót tüzetesen. A tulaj csak pislogott amikor hirtelen megjelent 8 férfi, és pillanatok alatt szinte szétszedtük az autót. Beültünk mindannyian, mentünk egy próbakört, semmi hibát nem fedeztünk fel. Innentôl Mike kezében a döntés. Végigcsinálva a három hónapot, azt gondolom hogy jóformán nélkülôzhetetlen egy ilyen járgány, pláne amióta a 8 kilométerre lévô kikötôbôl indulnak a hajós merülések, ahová oda-vissza 320 peso (kb. 6000 Ft) a taxi.

Mi van a csajokkal?

Ezt a kérdést hetente legalább kétszer felteszik nekem. Nem cifrázom, mutatom. :) (aztán majd frissítem, ígérem hogy körbefotózom a csajokat) Egy biztos, nem mexikói feleségem lesz. :)

Kaptam 2. :)

To: marikpeter@marikpeter.hu
Subject: SOS
Kedves Péter!

Olvastuk a blogodat, gratulálunk a bátorságodhoz, világképedhez és a
sikereidhez. Így ismeretlenül is közel állsz hozzánk, ezért döntöttünk úgy
barátnőmmel, hogy meglátogatnánk Cozumelen. Február 27-én érkezünk
Cancunba, onnan megyünk március 2-án és maradunk március 6-ig Playa del
Carmen-en, majd még 6-án hajóznánk át Cozumelre és maradnánk néhány napig,
mielőtt továbbállnánk dél felé :) ha javaslod, és az ár is jó, csinálnánk
nulláról egy PADI vizsgát nálatok, legalább megismerhetünk személyesen is
:) barátnőm még sosem én pedig egyszer merültem. Kb. márc 7-10 ideális a
vizsgához, ha megoldható. Persze azt sem tudjuk mennyi az ár, hogy ez több,
vagy kevesebb mint máshol, és azt sem, hogy Cozumel ideális célpont-e a
legszebb korállok és halak látogatásához. Ha van ötleted szállásra, azt is
szívesen fogadjuk, ott leszünk Mexikó keleti partján egészen április 8-ig.

Hosszú napok

Mostanában meglehetôsen elfoglaltak vagyunk, napi 10-11 óra tömény oktatás, hol a hideg vízben másfél-két és fél órát eltöltve, de leggyakrabban tanteremben.
Ma már oktatnom kell angolul kb. 10 percen keresztül a rescue tanfolyam egyik leckéjét, délután pedig Assistant Instructor vizsga, estére ha minden jól megy már segédoktató leszek. Utána pedig még hosszú napokon keresztül folytatódik a hajtás.

Ady Endre: A perc-emberkék után

http://www.youtube.com/watch?v=8kzxPrN5bag

Otthon bolondját járja a világ,
Majmos, zavaros, perces, hittelen,
Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,
Fenn zûrös, olcsó, kis komédiák.

Magyar Bábelnek ostoba kora,
Ments Atyaisten, hogy bennelegyek -
Engemet kötnek égbeli jegyek
S el kell hogy jöjjön nászaink sora.

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Robogok honról rejtett vonaton,
Ebek hazája ma, nem az enyém -
S ha marad csak egy hivõm, szent legény,
Még a holttestem is ellopatom.

Ez a ricsaj majd dallá simul át,
Addig halottan avagy éberen,
Pihenjen a szent láz s az értelem,
Míg eltünnek a mai figurák.

Magyar leszek majd hogyha akarom,
Ha nem sutáké lesz itt a világ,
S fölcsap minden szent és igazi láng
Rejtekbõl avagy ravatalon.

Esik

Márpedig ha esik, nagyon esik. Húsz perc alatt bokáig érô víz lesz mindenhol.

Triciklikultusz

Cozumel városának, San Miguel de Cozumel négy négyzetkilométerén nincsenek hatalmas távolságok, amint az korábban már írtam, mi többnyire gyalog közlekedünk - kivételt képeznek azok a tanulótársak, akiknek egy 2-300 ezer forintos robogót semmibôl nem áll megvenni, és ezt akár az egy hónapos itt tartózkodásuk idejére is megengedhetik maguknak.
A helyiek közül rengetegen járnak robogóval, de legalább ugyanennyien kerékpárral és triciklivel. A tricikli hasznosítása számtalan módon történhet: vannak utcai mozgóárusok minden féle ételre szakosodva. Van aki szendvicsekkel kerekezik, van aki kis komplett mozgó büfét üzemeltet, van aki az iskolákból kiözönlô gyerekek és szüleik pénzére hajt, és mindig ott ácsorog, ahol éppen a legtöbb gyerek található.
Vannak akik gázpalackok vagy építôanyag szállítására használják, és olyanok is szép számmal, akik idôs családtagjaikat, vagy a komplett családot furikázzák az utcákon.

Cantina körkép 1. - Las Bojas

A Las Bojas, azaz a "Bóják" nevû kantina volt az elsô, ahol jártam. Általában itt tartjuk a divemasterek beavatási szertartását, vagyis a snorkel teszteket, hiszen mindig nagy létszámú, lelkes helyi közönség örül velünk együtt a sikeres vizsgáknak. A hely a nevét a dekorációról kapta, ahová nézünk, régi, leselejtezett és színesre festett bóják díszítik. Ez az egyik kedvencem, igaz mindegyiket másért lehet szeretni. A kantína igazi mexikói specialitás, és minden kantínában vannak azonos és eltérô vonások. De mi is az a cantina?
Ha a túristák megéheznek vagy megszomjaznak Cozumelen, bemennek egy parthoz közeli étterembe vagy egy bárba. Ez az a két hely, ahová egy mexikói soha nem teszi be a lábát, hacsak nem ott dolgozik. Mi sem.
A mexikói ha megéhezik, taquera-ba vagy loncheria-ba megy, esetleg vesz egy grillcsirkét valahol az út mellett és hazaviszi. Ezeket a helyeket leginkább kajáldának nevezném, mûanyag székek, vastag PVC terítôk, vacak mûanyag tányérok, szalvétába csomagolt evôeszközök, vagy sok esetben még az sem, és csak kézzel-lábbal eszel.
A mexikói ha megszomjazik, otthon iszik. Ha pedig tegyük fel ô éppenséggel egy férfi, akkor kantínába megy. A kantínák funkciójukat és hangulatukat tekintve a helyi kocsmák, azonban ne egy kis füstös késdobálót képzeljünk el. Hatalmas terek, legalább 80-120 székkel, kötelezôen non-stop élô zenekarral. A kantínák általában délután 1-2 körül nyitnak, hiszen sokan ekkor végeznek a munkával, -lásd például a búváriparban dolgozó mexikóiakat- és este 6-8 körül már a legtöbb esetben be is zárnak. Ez éppen elég idô arra, hogy a kis nyakatlan maja speedy gonzáleszek merev részegre igyák magukat. A vendégek kizárólag férfiak, a felszolgálók kizárólag csótánytestû maja nôk. (értsd vékony láb, lapos és széles hátsó, hatalmas görbe hát, tömzsi test méretes sörhassal, kerek fej egy kb. 2-3 cm hosszú nyakon.
A vendégek szinte kizárólag sört isznak, a Las Bojas-ban ha egy jéggel teli vödörben egyszerre öt üveggel kérünk ki, tíz százalékkal olcsóbban kapjuk az amúgy sem drága italokat. Egy mexikói általában három vödörig meg sem áll.
Amiért azonban leginkább szeretjük ezeket a helyeket, az az ingyen étel. Amint rendelsz egy sört, kis tálkákon 2-3-4 féle csipegetni valót hoznak mellé, többnyire laktató, erôsen fûszeres vagy csípôs ételeket. Két-három sör elfogyasztásával árban ugyanott tartunk, mintha elmentünk volna ebédelni valahová, miközben az ingyen étellel pont jól lehet lakni. Így ha nem zavar, hogy le kell tolni 3 sört az ebédhez, hogy bömböl a lakodalmas salsa, mindenféle halál kedves és atomrészeg mexikóiak jönnek oda hozzád és ölelgetnek, paskolnak és tukmálják rád a névjegyüket. Ha nem zavar, hogy a mélyen dekoltált, miniszoknyás, piszkafa lábakon tûsarkúban tipegô, 160 centis maja felszolgálók legalább 70 kilót nyomnak, akkor a kantína a legjobb választás ebédidôben.
Sôt! Bónusz a maja machóknak: a felszolgálók rendelésfelvétel közben simogatják -szerencsére csak- a helyi vendégek hátát, a mindeközben a gyöngyözô homlokú izzadt büdösbogárrá lealjasuló vendégek sebesen simogatják a felszolgálók fenekét, combjának belsô oldalát. Ezalatt a szabatos fogalmazással és a kerek mondatok istenével küzködve bôszen flörtölnek egymással. Szórakoztató. Ha ennél tovább megy a vendég, rövid úton az utcán találja magát. Azonban nem minden esetben.
Vannak olyan helyek, ahol a hölgyek a sörös vödrök asztalhoz cipelésén kívül -általában jellemzôen hó végén, amikor már kevés a pénzük- minden szívbaj nélkül másra is felajánlkoznak, persze spanyolul. A szándékot az egyszeri hülye magyar számára nyomatékosítandó, egy alkalommal a személyemben bomba bizniszt sejtô férfi fônök minden szégyenérzetet félresöpörve, (mármint nem a sajátját, hanem az alkalmazottjáét), szoknyát-bugyit félrehúzva két falat halas taco között bekínálta nekem a mexikói szlengben csak queso-nak, azaz sajtnak nevezett feláras terméket. Ez alkalommal tehát engem is sikerült elborzasztani egy, a gyönyörû magyar csajokhoz szokott férfi számára igen könnyen visszautasítható ajánlattal. Tudom, hogy nagyfokú tiszteletlenség, de sajnos a hideg futkosott a hátamon még a puszta gondolattól is, a látványról nem is beszélve. Teljesen jogos a queso elnevezés. Megértettem és megjegyeztem egybôl. Megrendítô élmény. Na nem...
Van ezen felül olyan sztriptízbárként is funkcionáló éjszakai kantína, ahol csak padok vannak, itt ha valaki nagyon befárad és leesik a padról, a biztonsági ôr a lábánál fogva kihúzza az utcára, ezzel szabadítva fel az ülôhelyet az újonan érkezô józanabb vendégek számára. Itt magam nem voltam ugyan soha, csak a srácok meséltek róla. Valahogy nem dob fel a gondolat, hogy az amúgy is speedy gonsales nagyanyjára hasonlító sörhasú felszolgálókat még lengébb öltözetben csodálhassam meg. Inkább kihagyom, köszönettel.

Gyomor és agy

A mexikóiak nem egy finnyás nép, ez számos helyen megmutatkozik. A kedvenc tacos-os helyünket kerestük fel ma vacsoráért, ahol két olyan variációra mentem rá, aminek hallatán és láttán az amerikai lakótársaim vérmérséklettôl függôen vagy visítani, vagy fintorogni, vagy öklendezni kezdtek. Pedig ott sem voltak a helyen ahol vettük. Egy hatalmas fémtálcán ömlesztve mindenféle recegô-remegô, gôzölgô húscafat, olyan sokáig fôzve hogy szinte maguktól szétesnek. A 8-10 különbözô húsfajtából kérés szerint az orrod elôtt aprítanak fel egy bárddal annyit, amennyi egy tacoshoz szükséges.
Szerintem baromi finom mindkét változat amit kértem. A pacalt nem kell bemutatni, egyszerûen zseniális, a sertésagy pedig mind az ízét, mind pedig az állagát tekintve leginkább a tofu és a gomba közé helyezhetô el. Az egyetlen problémám csak az, hogy a 3 darab nagyon kevés volt, háromszor ennyit is simán meg tudnék enni ezekbôl. Mmmm.... :)

Temetôfolklór

Bárhol járok a világban, ha lehetôségem van rá, igyekszem megnézni egy temetôt, rengeteget lehet megtudni egy nemzetrôl, és sok érdekességet lehet felfedezni ezekben. Néha valóságos kultúrsokk. Ezúttal is. Cozumelen a helyi temetô egy fallal két részre van választva. A képek önmagukért beszélnek.