2013. január 29., kedd
Mi van a csajokkal?
Ezt a kérdést hetente legalább kétszer felteszik nekem. Nem cifrázom, mutatom. :) (aztán majd frissítem, ígérem hogy körbefotózom a csajokat) Egy biztos, nem mexikói feleségem lesz. :)
Kaptam 2. :)
To: marikpeter@marikpeter.hu
Subject: SOS
Kedves Péter!
Olvastuk a blogodat, gratulálunk a bátorságodhoz, világképedhez és a
sikereidhez. Így ismeretlenül is közel állsz hozzánk, ezért döntöttünk úgy
barátnőmmel, hogy meglátogatnánk Cozumelen. Február 27-én érkezünk
Cancunba, onnan megyünk március 2-án és maradunk március 6-ig Playa del
Carmen-en, majd még 6-án hajóznánk át Cozumelre és maradnánk néhány napig,
mielőtt továbbállnánk dél felé :) ha javaslod, és az ár is jó, csinálnánk
nulláról egy PADI vizsgát nálatok, legalább megismerhetünk személyesen is
:) barátnőm még sosem én pedig egyszer merültem. Kb. márc 7-10 ideális a
vizsgához, ha megoldható. Persze azt sem tudjuk mennyi az ár, hogy ez több,
vagy kevesebb mint máshol, és azt sem, hogy Cozumel ideális célpont-e a
legszebb korállok és halak látogatásához. Ha van ötleted szállásra, azt is
szívesen fogadjuk, ott leszünk Mexikó keleti partján egészen április 8-ig.
Subject: SOS
Kedves Péter!
Olvastuk a blogodat, gratulálunk a bátorságodhoz, világképedhez és a
sikereidhez. Így ismeretlenül is közel állsz hozzánk, ezért döntöttünk úgy
barátnőmmel, hogy meglátogatnánk Cozumelen. Február 27-én érkezünk
Cancunba, onnan megyünk március 2-án és maradunk március 6-ig Playa del
Carmen-en, majd még 6-án hajóznánk át Cozumelre és maradnánk néhány napig,
mielőtt továbbállnánk dél felé :) ha javaslod, és az ár is jó, csinálnánk
nulláról egy PADI vizsgát nálatok, legalább megismerhetünk személyesen is
:) barátnőm még sosem én pedig egyszer merültem. Kb. márc 7-10 ideális a
vizsgához, ha megoldható. Persze azt sem tudjuk mennyi az ár, hogy ez több,
vagy kevesebb mint máshol, és azt sem, hogy Cozumel ideális célpont-e a
legszebb korállok és halak látogatásához. Ha van ötleted szállásra, azt is
szívesen fogadjuk, ott leszünk Mexikó keleti partján egészen április 8-ig.
2013. január 28., hétfő
Hosszú napok
Mostanában meglehetôsen elfoglaltak vagyunk, napi 10-11 óra tömény oktatás, hol a hideg vízben másfél-két és fél órát eltöltve, de leggyakrabban tanteremben.
Ma már oktatnom kell angolul kb. 10 percen keresztül a rescue tanfolyam egyik leckéjét, délután pedig Assistant Instructor vizsga, estére ha minden jól megy már segédoktató leszek. Utána pedig még hosszú napokon keresztül folytatódik a hajtás.
Ma már oktatnom kell angolul kb. 10 percen keresztül a rescue tanfolyam egyik leckéjét, délután pedig Assistant Instructor vizsga, estére ha minden jól megy már segédoktató leszek. Utána pedig még hosszú napokon keresztül folytatódik a hajtás.
2013. január 27., vasárnap
Ady Endre: A perc-emberkék után
http://www.youtube.com/watch?v=8kzxPrN5bag
Otthon bolondját járja a világ,
Majmos, zavaros, perces, hittelen,
Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,
Fenn zûrös, olcsó, kis komédiák.
Magyar Bábelnek ostoba kora,
Ments Atyaisten, hogy bennelegyek -
Engemet kötnek égbeli jegyek
S el kell hogy jöjjön nászaink sora.
Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.
Robogok honról rejtett vonaton,
Ebek hazája ma, nem az enyém -
S ha marad csak egy hivõm, szent legény,
Még a holttestem is ellopatom.
Ez a ricsaj majd dallá simul át,
Addig halottan avagy éberen,
Pihenjen a szent láz s az értelem,
Míg eltünnek a mai figurák.
Magyar leszek majd hogyha akarom,
Ha nem sutáké lesz itt a világ,
S fölcsap minden szent és igazi láng
Rejtekbõl avagy ravatalon.
Otthon bolondját járja a világ,
Majmos, zavaros, perces, hittelen,
Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,
Fenn zûrös, olcsó, kis komédiák.
Magyar Bábelnek ostoba kora,
Ments Atyaisten, hogy bennelegyek -
Engemet kötnek égbeli jegyek
S el kell hogy jöjjön nászaink sora.
Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.
Robogok honról rejtett vonaton,
Ebek hazája ma, nem az enyém -
S ha marad csak egy hivõm, szent legény,
Még a holttestem is ellopatom.
Ez a ricsaj majd dallá simul át,
Addig halottan avagy éberen,
Pihenjen a szent láz s az értelem,
Míg eltünnek a mai figurák.
Magyar leszek majd hogyha akarom,
Ha nem sutáké lesz itt a világ,
S fölcsap minden szent és igazi láng
Rejtekbõl avagy ravatalon.
2013. január 26., szombat
2013. január 24., csütörtök
Triciklikultusz
Cozumel városának, San Miguel de Cozumel négy négyzetkilométerén nincsenek hatalmas távolságok, amint az korábban már írtam, mi többnyire gyalog közlekedünk - kivételt képeznek azok a tanulótársak, akiknek egy 2-300 ezer forintos robogót semmibôl nem áll megvenni, és ezt akár az egy hónapos itt tartózkodásuk idejére is megengedhetik maguknak.
A helyiek közül rengetegen járnak robogóval, de legalább ugyanennyien kerékpárral és triciklivel. A tricikli hasznosítása számtalan módon történhet: vannak utcai mozgóárusok minden féle ételre szakosodva. Van aki szendvicsekkel kerekezik, van aki kis komplett mozgó büfét üzemeltet, van aki az iskolákból kiözönlô gyerekek és szüleik pénzére hajt, és mindig ott ácsorog, ahol éppen a legtöbb gyerek található.
Vannak akik gázpalackok vagy építôanyag szállítására használják, és olyanok is szép számmal, akik idôs családtagjaikat, vagy a komplett családot furikázzák az utcákon.
A helyiek közül rengetegen járnak robogóval, de legalább ugyanennyien kerékpárral és triciklivel. A tricikli hasznosítása számtalan módon történhet: vannak utcai mozgóárusok minden féle ételre szakosodva. Van aki szendvicsekkel kerekezik, van aki kis komplett mozgó büfét üzemeltet, van aki az iskolákból kiözönlô gyerekek és szüleik pénzére hajt, és mindig ott ácsorog, ahol éppen a legtöbb gyerek található.
Vannak akik gázpalackok vagy építôanyag szállítására használják, és olyanok is szép számmal, akik idôs családtagjaikat, vagy a komplett családot furikázzák az utcákon.
2013. január 23., szerda
Cantina körkép 1. - Las Bojas
A Las Bojas, azaz a "Bóják" nevû kantina volt az elsô, ahol jártam. Általában itt tartjuk a divemasterek beavatási szertartását, vagyis a snorkel teszteket, hiszen mindig nagy létszámú, lelkes helyi közönség örül velünk együtt a sikeres vizsgáknak. A hely a nevét a dekorációról kapta, ahová nézünk, régi, leselejtezett és színesre festett bóják díszítik. Ez az egyik kedvencem, igaz mindegyiket másért lehet szeretni. A kantína igazi mexikói specialitás, és minden kantínában vannak azonos és eltérô vonások. De mi is az a cantina?
Ha a túristák megéheznek vagy megszomjaznak Cozumelen, bemennek egy parthoz közeli étterembe vagy egy bárba. Ez az a két hely, ahová egy mexikói soha nem teszi be a lábát, hacsak nem ott dolgozik. Mi sem.
A mexikói ha megéhezik, taquera-ba vagy loncheria-ba megy, esetleg vesz egy grillcsirkét valahol az út mellett és hazaviszi. Ezeket a helyeket leginkább kajáldának nevezném, mûanyag székek, vastag PVC terítôk, vacak mûanyag tányérok, szalvétába csomagolt evôeszközök, vagy sok esetben még az sem, és csak kézzel-lábbal eszel.
A mexikói ha megszomjazik, otthon iszik. Ha pedig tegyük fel ô éppenséggel egy férfi, akkor kantínába megy. A kantínák funkciójukat és hangulatukat tekintve a helyi kocsmák, azonban ne egy kis füstös késdobálót képzeljünk el. Hatalmas terek, legalább 80-120 székkel, kötelezôen non-stop élô zenekarral. A kantínák általában délután 1-2 körül nyitnak, hiszen sokan ekkor végeznek a munkával, -lásd például a búváriparban dolgozó mexikóiakat- és este 6-8 körül már a legtöbb esetben be is zárnak. Ez éppen elég idô arra, hogy a kis nyakatlan maja speedy gonzáleszek merev részegre igyák magukat. A vendégek kizárólag férfiak, a felszolgálók kizárólag csótánytestû maja nôk. (értsd vékony láb, lapos és széles hátsó, hatalmas görbe hát, tömzsi test méretes sörhassal, kerek fej egy kb. 2-3 cm hosszú nyakon.
A vendégek szinte kizárólag sört isznak, a Las Bojas-ban ha egy jéggel teli vödörben egyszerre öt üveggel kérünk ki, tíz százalékkal olcsóbban kapjuk az amúgy sem drága italokat. Egy mexikói általában három vödörig meg sem áll.
Amiért azonban leginkább szeretjük ezeket a helyeket, az az ingyen étel. Amint rendelsz egy sört, kis tálkákon 2-3-4 féle csipegetni valót hoznak mellé, többnyire laktató, erôsen fûszeres vagy csípôs ételeket. Két-három sör elfogyasztásával árban ugyanott tartunk, mintha elmentünk volna ebédelni valahová, miközben az ingyen étellel pont jól lehet lakni. Így ha nem zavar, hogy le kell tolni 3 sört az ebédhez, hogy bömböl a lakodalmas salsa, mindenféle halál kedves és atomrészeg mexikóiak jönnek oda hozzád és ölelgetnek, paskolnak és tukmálják rád a névjegyüket. Ha nem zavar, hogy a mélyen dekoltált, miniszoknyás, piszkafa lábakon tûsarkúban tipegô, 160 centis maja felszolgálók legalább 70 kilót nyomnak, akkor a kantína a legjobb választás ebédidôben.
Sôt! Bónusz a maja machóknak: a felszolgálók rendelésfelvétel közben simogatják -szerencsére csak- a helyi vendégek hátát, a mindeközben a gyöngyözô homlokú izzadt büdösbogárrá lealjasuló vendégek sebesen simogatják a felszolgálók fenekét, combjának belsô oldalát. Ezalatt a szabatos fogalmazással és a kerek mondatok istenével küzködve bôszen flörtölnek egymással. Szórakoztató. Ha ennél tovább megy a vendég, rövid úton az utcán találja magát. Azonban nem minden esetben.
Vannak olyan helyek, ahol a hölgyek a sörös vödrök asztalhoz cipelésén kívül -általában jellemzôen hó végén, amikor már kevés a pénzük- minden szívbaj nélkül másra is felajánlkoznak, persze spanyolul. A szándékot az egyszeri hülye magyar számára nyomatékosítandó, egy alkalommal a személyemben bomba bizniszt sejtô férfi fônök minden szégyenérzetet félresöpörve, (mármint nem a sajátját, hanem az alkalmazottjáét), szoknyát-bugyit félrehúzva két falat halas taco között bekínálta nekem a mexikói szlengben csak queso-nak, azaz sajtnak nevezett feláras terméket. Ez alkalommal tehát engem is sikerült elborzasztani egy, a gyönyörû magyar csajokhoz szokott férfi számára igen könnyen visszautasítható ajánlattal. Tudom, hogy nagyfokú tiszteletlenség, de sajnos a hideg futkosott a hátamon még a puszta gondolattól is, a látványról nem is beszélve. Teljesen jogos a queso elnevezés. Megértettem és megjegyeztem egybôl. Megrendítô élmény. Na nem...
Van ezen felül olyan sztriptízbárként is funkcionáló éjszakai kantína, ahol csak padok vannak, itt ha valaki nagyon befárad és leesik a padról, a biztonsági ôr a lábánál fogva kihúzza az utcára, ezzel szabadítva fel az ülôhelyet az újonan érkezô józanabb vendégek számára. Itt magam nem voltam ugyan soha, csak a srácok meséltek róla. Valahogy nem dob fel a gondolat, hogy az amúgy is speedy gonsales nagyanyjára hasonlító sörhasú felszolgálókat még lengébb öltözetben csodálhassam meg. Inkább kihagyom, köszönettel.
Ha a túristák megéheznek vagy megszomjaznak Cozumelen, bemennek egy parthoz közeli étterembe vagy egy bárba. Ez az a két hely, ahová egy mexikói soha nem teszi be a lábát, hacsak nem ott dolgozik. Mi sem.
A mexikói ha megéhezik, taquera-ba vagy loncheria-ba megy, esetleg vesz egy grillcsirkét valahol az út mellett és hazaviszi. Ezeket a helyeket leginkább kajáldának nevezném, mûanyag székek, vastag PVC terítôk, vacak mûanyag tányérok, szalvétába csomagolt evôeszközök, vagy sok esetben még az sem, és csak kézzel-lábbal eszel.
A mexikói ha megszomjazik, otthon iszik. Ha pedig tegyük fel ô éppenséggel egy férfi, akkor kantínába megy. A kantínák funkciójukat és hangulatukat tekintve a helyi kocsmák, azonban ne egy kis füstös késdobálót képzeljünk el. Hatalmas terek, legalább 80-120 székkel, kötelezôen non-stop élô zenekarral. A kantínák általában délután 1-2 körül nyitnak, hiszen sokan ekkor végeznek a munkával, -lásd például a búváriparban dolgozó mexikóiakat- és este 6-8 körül már a legtöbb esetben be is zárnak. Ez éppen elég idô arra, hogy a kis nyakatlan maja speedy gonzáleszek merev részegre igyák magukat. A vendégek kizárólag férfiak, a felszolgálók kizárólag csótánytestû maja nôk. (értsd vékony láb, lapos és széles hátsó, hatalmas görbe hát, tömzsi test méretes sörhassal, kerek fej egy kb. 2-3 cm hosszú nyakon.
A vendégek szinte kizárólag sört isznak, a Las Bojas-ban ha egy jéggel teli vödörben egyszerre öt üveggel kérünk ki, tíz százalékkal olcsóbban kapjuk az amúgy sem drága italokat. Egy mexikói általában három vödörig meg sem áll.
Amiért azonban leginkább szeretjük ezeket a helyeket, az az ingyen étel. Amint rendelsz egy sört, kis tálkákon 2-3-4 féle csipegetni valót hoznak mellé, többnyire laktató, erôsen fûszeres vagy csípôs ételeket. Két-három sör elfogyasztásával árban ugyanott tartunk, mintha elmentünk volna ebédelni valahová, miközben az ingyen étellel pont jól lehet lakni. Így ha nem zavar, hogy le kell tolni 3 sört az ebédhez, hogy bömböl a lakodalmas salsa, mindenféle halál kedves és atomrészeg mexikóiak jönnek oda hozzád és ölelgetnek, paskolnak és tukmálják rád a névjegyüket. Ha nem zavar, hogy a mélyen dekoltált, miniszoknyás, piszkafa lábakon tûsarkúban tipegô, 160 centis maja felszolgálók legalább 70 kilót nyomnak, akkor a kantína a legjobb választás ebédidôben.
Sôt! Bónusz a maja machóknak: a felszolgálók rendelésfelvétel közben simogatják -szerencsére csak- a helyi vendégek hátát, a mindeközben a gyöngyözô homlokú izzadt büdösbogárrá lealjasuló vendégek sebesen simogatják a felszolgálók fenekét, combjának belsô oldalát. Ezalatt a szabatos fogalmazással és a kerek mondatok istenével küzködve bôszen flörtölnek egymással. Szórakoztató. Ha ennél tovább megy a vendég, rövid úton az utcán találja magát. Azonban nem minden esetben.
Vannak olyan helyek, ahol a hölgyek a sörös vödrök asztalhoz cipelésén kívül -általában jellemzôen hó végén, amikor már kevés a pénzük- minden szívbaj nélkül másra is felajánlkoznak, persze spanyolul. A szándékot az egyszeri hülye magyar számára nyomatékosítandó, egy alkalommal a személyemben bomba bizniszt sejtô férfi fônök minden szégyenérzetet félresöpörve, (mármint nem a sajátját, hanem az alkalmazottjáét), szoknyát-bugyit félrehúzva két falat halas taco között bekínálta nekem a mexikói szlengben csak queso-nak, azaz sajtnak nevezett feláras terméket. Ez alkalommal tehát engem is sikerült elborzasztani egy, a gyönyörû magyar csajokhoz szokott férfi számára igen könnyen visszautasítható ajánlattal. Tudom, hogy nagyfokú tiszteletlenség, de sajnos a hideg futkosott a hátamon még a puszta gondolattól is, a látványról nem is beszélve. Teljesen jogos a queso elnevezés. Megértettem és megjegyeztem egybôl. Megrendítô élmény. Na nem...
Van ezen felül olyan sztriptízbárként is funkcionáló éjszakai kantína, ahol csak padok vannak, itt ha valaki nagyon befárad és leesik a padról, a biztonsági ôr a lábánál fogva kihúzza az utcára, ezzel szabadítva fel az ülôhelyet az újonan érkezô józanabb vendégek számára. Itt magam nem voltam ugyan soha, csak a srácok meséltek róla. Valahogy nem dob fel a gondolat, hogy az amúgy is speedy gonsales nagyanyjára hasonlító sörhasú felszolgálókat még lengébb öltözetben csodálhassam meg. Inkább kihagyom, köszönettel.
Gyomor és agy
A mexikóiak nem egy finnyás nép, ez számos helyen megmutatkozik. A kedvenc tacos-os helyünket kerestük fel ma vacsoráért, ahol két olyan variációra mentem rá, aminek hallatán és láttán az amerikai lakótársaim vérmérséklettôl függôen vagy visítani, vagy fintorogni, vagy öklendezni kezdtek. Pedig ott sem voltak a helyen ahol vettük. Egy hatalmas fémtálcán ömlesztve mindenféle recegô-remegô, gôzölgô húscafat, olyan sokáig fôzve hogy szinte maguktól szétesnek. A 8-10 különbözô húsfajtából kérés szerint az orrod elôtt aprítanak fel egy bárddal annyit, amennyi egy tacoshoz szükséges.
Szerintem baromi finom mindkét változat amit kértem. A pacalt nem kell bemutatni, egyszerûen zseniális, a sertésagy pedig mind az ízét, mind pedig az állagát tekintve leginkább a tofu és a gomba közé helyezhetô el. Az egyetlen problémám csak az, hogy a 3 darab nagyon kevés volt, háromszor ennyit is simán meg tudnék enni ezekbôl. Mmmm.... :)
Szerintem baromi finom mindkét változat amit kértem. A pacalt nem kell bemutatni, egyszerûen zseniális, a sertésagy pedig mind az ízét, mind pedig az állagát tekintve leginkább a tofu és a gomba közé helyezhetô el. Az egyetlen problémám csak az, hogy a 3 darab nagyon kevés volt, háromszor ennyit is simán meg tudnék enni ezekbôl. Mmmm.... :)
Temetôfolklór
Bárhol járok a világban, ha lehetôségem van rá, igyekszem megnézni egy temetôt, rengeteget lehet megtudni egy nemzetrôl, és sok érdekességet lehet felfedezni ezekben. Néha valóságos kultúrsokk. Ezúttal is. Cozumelen a helyi temetô egy fallal két részre van választva. A képek önmagukért beszélnek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)