Cantina körkép 1. - Las Bojas

A Las Bojas, azaz a "Bóják" nevû kantina volt az elsô, ahol jártam. Általában itt tartjuk a divemasterek beavatási szertartását, vagyis a snorkel teszteket, hiszen mindig nagy létszámú, lelkes helyi közönség örül velünk együtt a sikeres vizsgáknak. A hely a nevét a dekorációról kapta, ahová nézünk, régi, leselejtezett és színesre festett bóják díszítik. Ez az egyik kedvencem, igaz mindegyiket másért lehet szeretni. A kantína igazi mexikói specialitás, és minden kantínában vannak azonos és eltérô vonások. De mi is az a cantina?
Ha a túristák megéheznek vagy megszomjaznak Cozumelen, bemennek egy parthoz közeli étterembe vagy egy bárba. Ez az a két hely, ahová egy mexikói soha nem teszi be a lábát, hacsak nem ott dolgozik. Mi sem.
A mexikói ha megéhezik, taquera-ba vagy loncheria-ba megy, esetleg vesz egy grillcsirkét valahol az út mellett és hazaviszi. Ezeket a helyeket leginkább kajáldának nevezném, mûanyag székek, vastag PVC terítôk, vacak mûanyag tányérok, szalvétába csomagolt evôeszközök, vagy sok esetben még az sem, és csak kézzel-lábbal eszel.
A mexikói ha megszomjazik, otthon iszik. Ha pedig tegyük fel ô éppenséggel egy férfi, akkor kantínába megy. A kantínák funkciójukat és hangulatukat tekintve a helyi kocsmák, azonban ne egy kis füstös késdobálót képzeljünk el. Hatalmas terek, legalább 80-120 székkel, kötelezôen non-stop élô zenekarral. A kantínák általában délután 1-2 körül nyitnak, hiszen sokan ekkor végeznek a munkával, -lásd például a búváriparban dolgozó mexikóiakat- és este 6-8 körül már a legtöbb esetben be is zárnak. Ez éppen elég idô arra, hogy a kis nyakatlan maja speedy gonzáleszek merev részegre igyák magukat. A vendégek kizárólag férfiak, a felszolgálók kizárólag csótánytestû maja nôk. (értsd vékony láb, lapos és széles hátsó, hatalmas görbe hát, tömzsi test méretes sörhassal, kerek fej egy kb. 2-3 cm hosszú nyakon.
A vendégek szinte kizárólag sört isznak, a Las Bojas-ban ha egy jéggel teli vödörben egyszerre öt üveggel kérünk ki, tíz százalékkal olcsóbban kapjuk az amúgy sem drága italokat. Egy mexikói általában három vödörig meg sem áll.
Amiért azonban leginkább szeretjük ezeket a helyeket, az az ingyen étel. Amint rendelsz egy sört, kis tálkákon 2-3-4 féle csipegetni valót hoznak mellé, többnyire laktató, erôsen fûszeres vagy csípôs ételeket. Két-három sör elfogyasztásával árban ugyanott tartunk, mintha elmentünk volna ebédelni valahová, miközben az ingyen étellel pont jól lehet lakni. Így ha nem zavar, hogy le kell tolni 3 sört az ebédhez, hogy bömböl a lakodalmas salsa, mindenféle halál kedves és atomrészeg mexikóiak jönnek oda hozzád és ölelgetnek, paskolnak és tukmálják rád a névjegyüket. Ha nem zavar, hogy a mélyen dekoltált, miniszoknyás, piszkafa lábakon tûsarkúban tipegô, 160 centis maja felszolgálók legalább 70 kilót nyomnak, akkor a kantína a legjobb választás ebédidôben.
Sôt! Bónusz a maja machóknak: a felszolgálók rendelésfelvétel közben simogatják -szerencsére csak- a helyi vendégek hátát, a mindeközben a gyöngyözô homlokú izzadt büdösbogárrá lealjasuló vendégek sebesen simogatják a felszolgálók fenekét, combjának belsô oldalát. Ezalatt a szabatos fogalmazással és a kerek mondatok istenével küzködve bôszen flörtölnek egymással. Szórakoztató. Ha ennél tovább megy a vendég, rövid úton az utcán találja magát. Azonban nem minden esetben.
Vannak olyan helyek, ahol a hölgyek a sörös vödrök asztalhoz cipelésén kívül -általában jellemzôen hó végén, amikor már kevés a pénzük- minden szívbaj nélkül másra is felajánlkoznak, persze spanyolul. A szándékot az egyszeri hülye magyar számára nyomatékosítandó, egy alkalommal a személyemben bomba bizniszt sejtô férfi fônök minden szégyenérzetet félresöpörve, (mármint nem a sajátját, hanem az alkalmazottjáét), szoknyát-bugyit félrehúzva két falat halas taco között bekínálta nekem a mexikói szlengben csak queso-nak, azaz sajtnak nevezett feláras terméket. Ez alkalommal tehát engem is sikerült elborzasztani egy, a gyönyörû magyar csajokhoz szokott férfi számára igen könnyen visszautasítható ajánlattal. Tudom, hogy nagyfokú tiszteletlenség, de sajnos a hideg futkosott a hátamon még a puszta gondolattól is, a látványról nem is beszélve. Teljesen jogos a queso elnevezés. Megértettem és megjegyeztem egybôl. Megrendítô élmény. Na nem...
Van ezen felül olyan sztriptízbárként is funkcionáló éjszakai kantína, ahol csak padok vannak, itt ha valaki nagyon befárad és leesik a padról, a biztonsági ôr a lábánál fogva kihúzza az utcára, ezzel szabadítva fel az ülôhelyet az újonan érkezô józanabb vendégek számára. Itt magam nem voltam ugyan soha, csak a srácok meséltek róla. Valahogy nem dob fel a gondolat, hogy az amúgy is speedy gonsales nagyanyjára hasonlító sörhasú felszolgálókat még lengébb öltözetben csodálhassam meg. Inkább kihagyom, köszönettel.