Semmi bajom a mexikóiakkal, aranyos, kedves emberek, de sajnos mérhetetlenül buták, és elképesztôen veszélyes dolgokat mûvelnek. Az egy dolog, hogy sokadszorra fordul elô, hogy ha mondjuk 98 peso-ba kerul valami és kétszázassal fizetek, azonnal elôveszik a számológépet, püfölik, háromszor átszámolják és rázzák a fejüket, és a végén egy százast, öt húszast és egy két peso-st adnak vissza, de ugyanilyen bután állnak alapvetô rendezvénybiztonsági kérdésekhez is. A gyalogosok (konkrétan gyerekek) az úttesten állnak sorba, hogy bejussanak a rendezvényre úgy, hogy a párhuzamos forgalmat nem állítják le, csak a merôleges keresztutcát zárják le. A hatalmas sátorponyvát kötelekkel ahhoz rögzítik, amit éppen a helyszínen találnak. Tanultuk fizikából, hogy erô szorozva karjával, ugye. A villanyoszlop tetejéhez kötött gigantikus felület egy kisebb szélben is pálcikaként törné el a betont, az úttestre borítva azt, arról nem beszélve, hogy a sátor méretébôl ítélve ez egy több száz fôs céges buli lehetett a helyi gyémántüzletek partnerei részére. Hihetetlen bátor az, aki ezt így felépíti és az is, aki beengedi alá a vendégeket, illetve aki nyugodt lélekkel koktélozgat alatta.
Az egyik helyi rendezvénytechnikai cégnek a fôutcán van egy kis üzlethelyisége, esténként tárt ajtók mögött ücsörög a fickó egy rakás lom között, és a fene se tudja mire vár. Lehet hogy itt az utcáról besétáló ügyfelekbôl jön a biznisz. Nem csodálkoznék.
A hetvenezres, 4 négyzetkilométer alapterületû picike város, San Miguel de Cozumel méretéhez képest viszonylag sok, rendezvényekkel foglalkozó vállalkozást, embert látni. Nosztalgikus és furcsa érzés utólag szembesülni azzal, hogy Magyarország rendezvényszakmai szempontból egyáltalán nem tartozik a sereghajtók táborába, nagyon sokat tanulhatnának a külföldi szaktársak a magyar szakemberektôl szerte a világban. Srácok, van remény külföldön szerencsét próbálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése