2013. január 12., szombat

Kötelékbúvárkodás

Megcsináltuk! Egyáltalán nem lehetetlen, bár voltak izgalmas pillanatok bôven. Hét olyan embert egyszerre levinni merülni, akik még életükben nem láttak búvárkodást, ráadásul rögtön hajóval egy korallzátonyhoz, 12 méterre... Ôrült ötlet, de a PADI standard-ek szerint két oktató, vagy egy oktató és két divemaster megcsinálhatja.
Az a cég, akiknél eddig tároltuk a felszerelésünket és akikkel ezidáig merültünk, a legnagyobb a szigeten. A nagyság átka az, hogy most, a fôszezonban -hiába van 14 hajójuk és 20-25 divemasterük, folyamatosan teljes telítettséggel üzemelnek, így nekünk, gyakornokoknak már nem jutott hely a fizetôs vendégek mellett a hajókon. Mike-nak más megoldást kellett találni, ezért átköltöztettük a cuccainkat egy új diveshop-ba, a Blue Magic Divers-be. Ez pici, barátságos, egy amerikai tulajdonossal és 4-5 alkalmazottal. Az egyetlen hátrány, hogy a belvárosban van az üzlet, így merülésekhez minden esetben taxiba kell ültetni a vendégeket és a felszerelést, sok rakodás, sok pénz és sok idô megy el ezzel. A havi taxiszámla több mint 800 USD, de a szabályok szerint csak taxival lehet embereket fuvarozni a szigeten, saját mikrobusszal nem szállíthatják a saját vendégeiket.
Reggel 10-re kellett mennünk tehát az új diveshop-ba, a vendégeket egy órával késôbbre várták, ezidô alatt össze kellett szednünk a felszereléseket, súlyokat összeszerelni, kihordani mindent a hátsó raktárból az üzletbe.
A vendégek céges úton voltak Cancun-ban egy konferencián, valamennyien egy cégnél dolgoznak, a fônök 3 hónapja foglalta be a DSD-t és a munkáltatójuk állta a cehhet. Amint megérkeztek, feladtuk rájuk a búvárruhát, hívtunk két taxit, bepakoltuk a cuccokat, felrakodtunk a pick-up-ra minden apróságot, és nekivágtunk. Az elsô merülés elôtt a parton Kenneth-tel össze kellett állítanunk a szetteket, felszerelni a palackokat - lassan már vakon megy, annyit csináljuk - miközben az egyik oktatótól ezalatt megkapták az eligazítást. Feltûnt, hogy folyamatosan rémisztgeti ôket, nem pozitív mondatokba rendezve meséli el a lehetséges hibákat és veszélyhelyzeteket, hanem szép lassan elveszi a maradék bátorságukat is. Mindegy, alapszabály, hogy kollégák nem kritizálják egymást mások elôtt és nem szólnak bele a másik dolgába - ô tudja mit csinál.
Én mentem be elsôként a vízbe, bedobálták a felszereléseket, utána küldték az embereket, mindenkit én öltöztettem fel. A csajok esetében ez egy fokkal izgalmasabb feladat, de a búvárkodásban a víz alatt és felett is alapszabály, hogy "don't touch, just look".
Az elsô feladatsornál az egyik srác rémült arccal jött fel a mellig érô vízben a felszínre - nem tudja megcsinálni. Kérdeztem mi a baja, mesélje el mit érez, biztosan meg tudjuk oldani. Azt mondta, nem kap levegôt odalent. Mondtam, hogy menjünk le együtt, a többiek addig elvannak az oktatóval, ne foglalkozzon semmivel, csak csüccsenjünk le picit, nézegessük egymást odalent és szokja meg hogy víz alatt van es lélegzik. Letérdeltünk, a srác velem szemben. Már vagy 15-20 másodperce lent voltunk, látom hogy lilul a feje, kiguvadnak a szemei, de nem jön buborék a regulátorából. Felállítottam, mondom neki - vettél levegôt a regulátorból? - Igen. -És ki is fújtad mielôtt újat vettél? - Ja, azt elfelejtettem. Igen, így tényleg nehéz lehet levegôt venni, elismerem. :)
Probléma megoldva, a következô próbálkozásnál már vigyorgott, úgyhogy kimentünk a csoport után az elsô 6-7 méteres merüléshez csatlakozni.
Totál kezdô csapat, egyszerre 7 ember, a vízfelszín és a köves-homokos aljzat között pattogott szinte mindenki, beletelt egy idôbe, amíg rájöttek hogy hogyan tudnak legalább valahol középtájon megmaradni. Kézzel-lábbal mutogattuk nekik hogy feküdjenek fel vízszintesen a vízre, és ne 45 fokos szögben elôre dôlve kapálózzanak az uszonnyal, mert annak az eredménye meglepô módon semmi más, csak a felúszás, és ne fújkálják folyamatosan a mellényükbe a levegôt, mert azzal is csak a felszínre lövik magukat. Ez 7 méterrôl, ha visszatartja valaki a lélegzetét, a tüdô szétrepesztését is okozhatja, úgyhogy nem játék. Úgy gondolom, hogy jobb, ha nem nyúlnak hozzá a gombokhoz és mi beállítjuk nekik a mellényben a szükséges levegômennyiséget. Egy dolog miatt kell, hogy fel tudják fújni a mellényt maguknak, de ez csak a merülés végén, a felszínre érés után fontos cda. Ez sajnos az oktatók hibája, ezt is a gyakorlatban tanultam tehát meg - a DSD alatt tehát nem engedjük, hogy a mellénnyel játsszanak, kifejezetten meg kell tiltani, hogy a gombokat nyomogassák, hiszen akár bajba is keverhetik magukat vele, ha képzettség hiányában használják. Nekünk viszont kb. 3 másodperc beállítani ôket, úgyhogy inkább ezt az utat fogom mindig választani.
Vissza a korábbi problémás sráchoz - látom, hogy a nagy igyekezetben kicsatolódott az ólomöve. Alá úsztam, vissza akartam neki pattintani, de ahogy meglátta hogy valami nem stimmel, elkapta az övet és egy pillanat alatt ledobta magáról. Pont hét méteren volt, félig felfújt mellénnyel, úgyhogy mire utána kaptam már lôtt is felfelé a felszínre. Reménykedtem benne, hogy az emelkedés során legalább kifújta a levegôt, ez a legfontosabb, és pont ezzel volt gondja korábban.
Felmentem hozzá az övével, a súlyokat az egyszerûség kedvéért bepakoltam a mellénye zsebébe és újra csatlakoztunk a csoporthoz.
Visszafelé jövet, amikor már a levegôjük nagy részét elfogyasztották, egy csaj hirtelen levált a csoportról és elindult teljes gázzal oldalirányba, hátra se nézve. Az egyik oktató hiába verte a tankot, próbált jelezni neki, de ez a Sehall Selát Dömötör csak távolodott. Utána sprinteltem, elkaptam, kérdeztem széttárt karokkal hogy "hát Te anyám hová a tökömbe kolbászolsz?", és visszaküldtem a csoporthoz. Persze láthatóan meg volt sértôdve, és egyáltalán nem értette, mi ezzel a probléma. Amerikai...
A második merülést hajóról, egy korallzátony felett tettük meg, 12 méteren, minden különösebb probléma nélkül, csak egy srácot hoztam fel, mert szinte teljesen leszívta a palackját az önfeledt balettozás közben amit elôadott odalent. (Akkor fogyasztunk sok levegôt, ha az izmaink sokat dolgoznak. Ha csak relaxálunk és szép nyugisan, lassan úszkálunk vagy driftelünk az áramlattal, több levegônk marad, vagyis hosszabb merüléseket tudunk csinálni - és ez a célunk. A búvárkodás a lusták sportja.)
Feladat teljesítve.























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése