Ázsiai kényeztetés

Mostanában, a két tanfolyam közötti idôszakban szinte semmi dolgom. (Ez nem feltétlenül igaz, az elmúlt két napban mint hivatásos búvárnak, részt kellett vennem egy felderítő-mentőakcióban, de erről nem szeretnék ezen a fórumon beszélni. Az oktatások során viszont részletesen fogom elemezni ezt a sajnos tragikus véget ért esetet. Rengeteget lehet belőle tanulni.)
Ma reggel átjött Mike és Rose, a vietnámi felesége. Beszélgettünk bő két órán át és megkaptam az oktatói kurzushoz egy előzetes tananyagot, (fizika, matematika és fiziológia), hogy ne teljenek teljesen haszontalanul a napjaim.
Rose egyszer csak hozott egy hajszálat, mondta hogy feküdjek le. Mike már többször említette ezt, ő csak fül-szexnek hívja, azt mondta felér egy orgazmussal. Rose bedugta a hajszálat a hallójáratomba, letolta egészen a dobhártyáig, és elkezdte oda-vissza sodró ujjmozdulatokkal pörgetni a hajszálat, ezzel gyakorlatilag csiklandozva a dobhártyát. Baromi hangos, és valóban hátborzongatóan különleges érzés.
Miután mindkét fülemmel végzett, elkezdte a különböző csontjaimat, izületeimet kipattintgatni, kiropogtatni, olyan helyekre nyúlt és olyan mozdulatokat végzett, amiről soha nem gondoltam volna hogy működhetnek. Ilyen például, hogy a hüvelykujjat átmozgatja két-három körkörös mozdulattal, miközben a kézfej hátán, a csukló közelében megkeresi a csont eredését,és egy erős felfelé toló mozdulattal kipattintja a kézizületet. Fantasztikus. Elképesztő tudás van a világ más tájain, teljesen más gondolkodással, személyiséggel és ismeretekkel rendelkeznek mint amit megszoktunk. Ázsiába kell utazni tanítani, ez már biztos.

A kulisszák mögött

Azzal, hogy a hajós merülések vonatkozásában új partnert választott Mike, alaposan megváltozott a eddigi rendszer. Ez engem, mint végzett divemastert már nem nagyon érint, nem hiszem hogy a jövôben túl sok hajós merülésen vehetnék részt, hiszen Mike minden alkalomért fizet a hajóval is rendelkezô cégeknek. Az oktatásnak vége, az oktatóihoz pedig már csak parti merülések kellenek majd. No more fundives. :(
A divemasterek egyik feladata, hogy elôkészítsék a terepet a búvárok, azaz a vendégek számára, vagyis a bérelt felszereléseket, üdítôt, gyümölcsöt, kekszet, tartalék ezt-azt eljuttassák a hajóra, majd a vendégek távozásával mindent visszavigyenek vagy vitessenek a helyére.
Emiatt volt szerencsénk bejutni abba a kikötôbe, ahol a több mint 100 helyi dive shop tartja, szervizeli és tölti a hajóit. Itt bandáznak és reggeliznek a marinero-k és a capitano-k. Ide jönnek hajnali fél 6 körül, és az amúgy 20 perces palack rakodási feladatot képesek két órán át húzni, igazi mexikói ráérôs tempóban. Igazi klub ez, mindenki ismer mindenkit, folyamatosan pacsiznak, kurjongatnak, ugratják egymást és közben szakadnak a röhögéstôl. A látszólagos szegénység ellenére boldognak tûnik mindenki.
A hajós szakik egy olyan cuki kis büfében töltik szabad perceiket, amit szerintem a legtöbb jó érzésû európai nem is nézne annak (mi sem vettük észre, hogy ez az).
Már megszoktam, hogy a higiénia látszólag problémás errefelé, így minden elôítélet nélkül beültünk reggelizni, de ha elsôre látom ezt a helyet, felvezetô élmények nélkül, tuti, hogy inkább éhen halok. A földön lévô szatyorból és nylonzacsikból, újságpapírból kihalászott, hûtés nélkül tárolt hozzávalók, koszos hûtôládából elôvarázsolt Coca-Cola, mindent kézzel aprítanak és tesznek bele a tacos-ba, kézmosás nuku... De eddig még soha semmi bajom nem volt, és másoknak sem.
A reggeli után felpakoltuk a hajót, átmentünk az egyik szálloda mólójára felvenni a vendégeket, és nekivágtunk a korallzátonyoknak.

Kulináris meglepetés

Ma este a vacsoránál ajánlás alapján rendeltem egy eredeti mexikói levest, azt mondja mindenki hogy nagyon finom, és az adott étteremben ez a sláger. Kihozták, a szokásos körítésekkel, taco, lime, salsa-k. Belekóstoltam, és legnagyobb meglepetésemre egy igen jól sikerült magyar csülkös bableves állt elôttem az asztalon, csak a tejföl hiányzott belôle, és a friss ropogós héjú házi kenyér.
Kellemes meglepetés, hogy van egy olyan tipikus magyar ételünk, ami egy az egyben megegyezik egy eredeti mexikói levessel.

Kötelékbúvárkodás

Megcsináltuk! Egyáltalán nem lehetetlen, bár voltak izgalmas pillanatok bôven. Hét olyan embert egyszerre levinni merülni, akik még életükben nem láttak búvárkodást, ráadásul rögtön hajóval egy korallzátonyhoz, 12 méterre... Ôrült ötlet, de a PADI standard-ek szerint két oktató, vagy egy oktató és két divemaster megcsinálhatja.
Az a cég, akiknél eddig tároltuk a felszerelésünket és akikkel ezidáig merültünk, a legnagyobb a szigeten. A nagyság átka az, hogy most, a fôszezonban -hiába van 14 hajójuk és 20-25 divemasterük, folyamatosan teljes telítettséggel üzemelnek, így nekünk, gyakornokoknak már nem jutott hely a fizetôs vendégek mellett a hajókon. Mike-nak más megoldást kellett találni, ezért átköltöztettük a cuccainkat egy új diveshop-ba, a Blue Magic Divers-be. Ez pici, barátságos, egy amerikai tulajdonossal és 4-5 alkalmazottal. Az egyetlen hátrány, hogy a belvárosban van az üzlet, így merülésekhez minden esetben taxiba kell ültetni a vendégeket és a felszerelést, sok rakodás, sok pénz és sok idô megy el ezzel. A havi taxiszámla több mint 800 USD, de a szabályok szerint csak taxival lehet embereket fuvarozni a szigeten, saját mikrobusszal nem szállíthatják a saját vendégeiket.
Reggel 10-re kellett mennünk tehát az új diveshop-ba, a vendégeket egy órával késôbbre várták, ezidô alatt össze kellett szednünk a felszereléseket, súlyokat összeszerelni, kihordani mindent a hátsó raktárból az üzletbe.
A vendégek céges úton voltak Cancun-ban egy konferencián, valamennyien egy cégnél dolgoznak, a fônök 3 hónapja foglalta be a DSD-t és a munkáltatójuk állta a cehhet. Amint megérkeztek, feladtuk rájuk a búvárruhát, hívtunk két taxit, bepakoltuk a cuccokat, felrakodtunk a pick-up-ra minden apróságot, és nekivágtunk. Az elsô merülés elôtt a parton Kenneth-tel össze kellett állítanunk a szetteket, felszerelni a palackokat - lassan már vakon megy, annyit csináljuk - miközben az egyik oktatótól ezalatt megkapták az eligazítást. Feltûnt, hogy folyamatosan rémisztgeti ôket, nem pozitív mondatokba rendezve meséli el a lehetséges hibákat és veszélyhelyzeteket, hanem szép lassan elveszi a maradék bátorságukat is. Mindegy, alapszabály, hogy kollégák nem kritizálják egymást mások elôtt és nem szólnak bele a másik dolgába - ô tudja mit csinál.
Én mentem be elsôként a vízbe, bedobálták a felszereléseket, utána küldték az embereket, mindenkit én öltöztettem fel. A csajok esetében ez egy fokkal izgalmasabb feladat, de a búvárkodásban a víz alatt és felett is alapszabály, hogy "don't touch, just look".
Az elsô feladatsornál az egyik srác rémült arccal jött fel a mellig érô vízben a felszínre - nem tudja megcsinálni. Kérdeztem mi a baja, mesélje el mit érez, biztosan meg tudjuk oldani. Azt mondta, nem kap levegôt odalent. Mondtam, hogy menjünk le együtt, a többiek addig elvannak az oktatóval, ne foglalkozzon semmivel, csak csüccsenjünk le picit, nézegessük egymást odalent és szokja meg hogy víz alatt van es lélegzik. Letérdeltünk, a srác velem szemben. Már vagy 15-20 másodperce lent voltunk, látom hogy lilul a feje, kiguvadnak a szemei, de nem jön buborék a regulátorából. Felállítottam, mondom neki - vettél levegôt a regulátorból? - Igen. -És ki is fújtad mielôtt újat vettél? - Ja, azt elfelejtettem. Igen, így tényleg nehéz lehet levegôt venni, elismerem. :)
Probléma megoldva, a következô próbálkozásnál már vigyorgott, úgyhogy kimentünk a csoport után az elsô 6-7 méteres merüléshez csatlakozni.
Totál kezdô csapat, egyszerre 7 ember, a vízfelszín és a köves-homokos aljzat között pattogott szinte mindenki, beletelt egy idôbe, amíg rájöttek hogy hogyan tudnak legalább valahol középtájon megmaradni. Kézzel-lábbal mutogattuk nekik hogy feküdjenek fel vízszintesen a vízre, és ne 45 fokos szögben elôre dôlve kapálózzanak az uszonnyal, mert annak az eredménye meglepô módon semmi más, csak a felúszás, és ne fújkálják folyamatosan a mellényükbe a levegôt, mert azzal is csak a felszínre lövik magukat. Ez 7 méterrôl, ha visszatartja valaki a lélegzetét, a tüdô szétrepesztését is okozhatja, úgyhogy nem játék. Úgy gondolom, hogy jobb, ha nem nyúlnak hozzá a gombokhoz és mi beállítjuk nekik a mellényben a szükséges levegômennyiséget. Egy dolog miatt kell, hogy fel tudják fújni a mellényt maguknak, de ez csak a merülés végén, a felszínre érés után fontos cda. Ez sajnos az oktatók hibája, ezt is a gyakorlatban tanultam tehát meg - a DSD alatt tehát nem engedjük, hogy a mellénnyel játsszanak, kifejezetten meg kell tiltani, hogy a gombokat nyomogassák, hiszen akár bajba is keverhetik magukat vele, ha képzettség hiányában használják. Nekünk viszont kb. 3 másodperc beállítani ôket, úgyhogy inkább ezt az utat fogom mindig választani.
Vissza a korábbi problémás sráchoz - látom, hogy a nagy igyekezetben kicsatolódott az ólomöve. Alá úsztam, vissza akartam neki pattintani, de ahogy meglátta hogy valami nem stimmel, elkapta az övet és egy pillanat alatt ledobta magáról. Pont hét méteren volt, félig felfújt mellénnyel, úgyhogy mire utána kaptam már lôtt is felfelé a felszínre. Reménykedtem benne, hogy az emelkedés során legalább kifújta a levegôt, ez a legfontosabb, és pont ezzel volt gondja korábban.
Felmentem hozzá az övével, a súlyokat az egyszerûség kedvéért bepakoltam a mellénye zsebébe és újra csatlakoztunk a csoporthoz.
Visszafelé jövet, amikor már a levegôjük nagy részét elfogyasztották, egy csaj hirtelen levált a csoportról és elindult teljes gázzal oldalirányba, hátra se nézve. Az egyik oktató hiába verte a tankot, próbált jelezni neki, de ez a Sehall Selát Dömötör csak távolodott. Utána sprinteltem, elkaptam, kérdeztem széttárt karokkal hogy "hát Te anyám hová a tökömbe kolbászolsz?", és visszaküldtem a csoporthoz. Persze láthatóan meg volt sértôdve, és egyáltalán nem értette, mi ezzel a probléma. Amerikai...
A második merülést hajóról, egy korallzátony felett tettük meg, 12 méteren, minden különösebb probléma nélkül, csak egy srácot hoztam fel, mert szinte teljesen leszívta a palackját az önfeledt balettozás közben amit elôadott odalent. (Akkor fogyasztunk sok levegôt, ha az izmaink sokat dolgoznak. Ha csak relaxálunk és szép nyugisan, lassan úszkálunk vagy driftelünk az áramlattal, több levegônk marad, vagyis hosszabb merüléseket tudunk csinálni - és ez a célunk. A búvárkodás a lusták sportja.)
Feladat teljesítve.

Kolozsvár Divers

Lassan egy hete végzett divemaster vagyok, várom a január huszonötödikén kezdôdô oktatói kurzust, de a tréning a pihenô alatt sem nagyon áll le, hiszen azért vagyok itt, hogy a papír (ez esetben kártya) mellett minél több tudást és gyakorlati tapasztalatot szerezzek.
Amint már említettem, van itt három nagyon jó fej fiatal srác Kolozsvárról. Kettô közülük egy út- és autópálya építô vállalkozás tulajdonosa, állami és önkormányzati megrendelésekbôl élnek, nem is rosszul, a harmadik srác pedig azt hiszem a sofôrjük, aki jutalomútként kapta Mexikót. Mivel télen nem lehet utat építeni, kényszernyaraláson vesznek részt. (Lehet, hogy ha még tavasszal eljutok Thaiföldre, szó van róla hogy oda is kijönnének, mièrt ne alapon. Tudnak élni. Örömmel tölt el, hogy meghívtak Kolozsvárra, hogy töltsek velük néhány napot. Régóta tervezem hogy teszek egy erdélyi túrát, ez egy remek apropó lenne.) A másik sofôrjükkel nemrégiben szakítottak, aki belevezette Árpi Porsche-jét egy tóba Kolozsváron, miközben a MOL kútnál álló prostikon legeltette a szemét. A román sajtó a balatoni hummeres üggyel együtt említve szàmolt be az esetrôl.
Igaz ugyan, hogy ingyen laknak itt, de amúgy alaposan kiélvezik a nyaralást. Amellett, hogy minden nap beszívnak és rohadt jó otthoni 56 fokos házi szilvapálinkán élnek, élünk, éjjeli horgászat, terepjárós túra, homár vacsi, topless bár és búvárkodás színesítette a napjaikat. Cozumel az élet élvezetérôl szól, és ezt a lehetôséget nagyon ügyesen ki is használták.
Az egyik srác OWD-s búvárként érkezett, belôle Advanced búvárt faragtunk, a másik még soha nem merült, ô itt nálunk végezte el és tette le az OWD-t, a kollégájuk pedig egy DSD-t (Discover Scuba Diving) kapott ajándékba a srácoktól, ami gyakorlatilag egy tanfolyam nélküli próbamerülés. Célja, hogy kedvet csináljon a tanfolyam elvégzéséhez és kiváltsa a "szerelem elsô látásra" effektust.
Mint magyarul beszélô oktató-jelöltnek, mindezekben elég komoly szerepet bízott rám Mike, mindegyiket végig asszisztáltam, ha kellett fordítottam és magyarul adtam részletesebb magyarázatot. Az Open Water tanfolyam végén itt adnak "ajándékba" egy hajós merülést, ami Árpi készségei mellett (konkrétan nem tud úszni és fosik a víztôl, a maszk levételt csak a harmadik napon tudta megcsinálni) egy igazi kihívás volt. Már a parti merülések is izgalmasak voltak, hiszen folyamatosan bírkóznom kellett a sráccal hogy víz alatt tudjam tartani, ami 4 méteren még nem olyan vészes, nagyon nagy baj ott nem történhet. A nyílt tengeren 18 méteren azonban már jóval komolyabb a történet, le sem vettem róla a szemem, folyamatos szoros emberfogásban úsztam a feje felett, hogy véletlenül se lôjön fel a felszínre. A korallok sajnos alaposan megszenvedték Árpi egyéni, leginkább egy bechemotoxozott csótány haláltusáját felidézô lábtechnikáját.
Most éreztem elôször meg azt, hogy mekkora felelôssége van egy oktatónak és egy divemasternek. (Ha valaki megkapta az OWD kártyát, onnantól már saját maga felel minden merüléséért, de addig, az oktatás alatt még mi felelünk érte.)
Még indulás elôtt kötöttem egy olyan profi egész éves átfogó nemzetközi búvárbiztosítást a DAN-nál, (Divers Alert Network) ami a saját károk, búvárfelszerelés sérülése, lopás, elvesztés, szokásos utasbiztosítás, balesetek, orvosi ellátás, keszonkamra, családtag kiutaztatása mellett felelôsségbiztosítási fedezetet nyújt a tevékenység körében okozott anyagi és nem anyagi jellegû károkért 3,5 millió USD értékhatárig. Ez 770 millió forint, ismerve az amerikaiak pereskedési gyakorlatát és kártérítési igényeit, enélkül szerintem nem lehet ezt a munkát nyugodt lélekkel végezni. (Az USA-ban kártérítési pert nyert a tulajdonossal szemben egy betörô, amiért a betörés közben elcsúszott a lakásban és eltörte a lábát.)
Tehát ott tartottam, hogy aktívan részt vettem az oktatásban. Az elméleti tudásáttekintôk, tesztek és a záróvizsga megíratását, a javítást és a konzultációt is rám bízta Mike, úgyhogy gyakorlatilag konkrétan végigcsináltam egy OWD tanfolyamot A-tól Z-ig, élesben. Mosolygok is nagyon. :)
Hamarosan indulunk a bázisra Kenneth-tel, a svéd sráccal, és ma egy sokkal nagyobb feladatban kell segédkeznünk: egy 7 fôs társaság megy DSD+ merülésre, rájuk kell vigyáznunk. Ez azt jelenti, hogy nem csak a védett vízben és 4-5 méteren merülnek az emberek, (ez életük elsô találkozása a búvárkodással), hanem délután hajóra ülünk és kivisszük ôket max. 12 méterre merülni. Tanfolyam, gyakorlat és tapasztalat nélkül, két oktató és két divemaster, egyszerre 7 újonc DSD-ssel. Konkrétan -elvileg- mûrepülô alakzatba rendezôdve kell kísérni a csoportot és segíteni, lent tartani ôket, beállítani a lebegôképességüket, a mellényeiket fújkálni és leengedni, beavatkozni ha bárki bepánikolna vagy hirtelen elindulna a felszín felé.
Kemény menet lesz. :)

Mi Xao Thap Cam

Mike rendszeresen fogad couchsurfer-eket. Ez alkalommal majdnem túltöltötte a házat, hiszen az itt tartózkodó tanulók mellett 3 román srác és egy észak-ír csaj, Ruth is itt lakik, mellettük már az a két idôsebb hölgy, akiknek szintén beígérte hogy alhatnak itt, már nem férnek el, ezért lemondta ôket. Ennek ellenére megjelentek reggel, és kérték, hogy Mike vietnami felesége tanítsa ôket vietnami ételt készíteni. Szegény Rose egész nap ezzel a két szerencsétlen unatkozó kanadai nyugdíjassal volt. Ehh.
Öröm az ürömben, hogy Mike kitalálta, ha már szívességet kérnek, és megtanulják a receptet, cserébe fôzzenek is le vagy húsz adagot, és csapunk egy nagy közös vacsorát. Az alapanyagot persze mi fizetjük, ami önmagában drágább, mintha étteremben ennénk.
Az étel neve Mi Xao (miszáo), ami tészta, zöldség és hús, illetve rák összeöntve. Készültek továbbá kis tésztazacsik is, erre még nem jöttem rá hogy mi lehet, ez terven felüli.

No problem

Ja, hogy az összes kikötőhely foglalt, és a nyolcadik óceánjáró már nem tud kikötni? Semmi gond. Leeresztik a mentőhajókat, és kihordják a népet azokkal a partra. Cozumel dübörög.