2012. december 2., vasárnap

0. nap

Indulás elôtt 12 órával, este 8-kor még az a megtiszteltetés ért, hogy a fôbérlô felmondta a Gyôri úti albit, mondván nem szeretné ha a lakás üresen àllna, vagy bárki bármit csinálna ott a távollétemben. Így hát az éjszaka pakolással és vaterázással telt, alvás nélkül vágtam neki a 20 órás útnak. A csomagleadásnál kiderült, hogy a max. 23 kiló helyett 32 kilós a cucc, ez kapásból 100 dollárba fájt. Pedig nem hoztam szinte semmit. Mindegy, ez van. Nehéz a búvárcucc, de kell. Nem lehet megspórolni. Voltam már néhány hatalmas repülôtéren, de ez a Charles De Galle valami brutál. 1 órám volt átszállni az interkontinentális járatra, az utolsó 20 percet már szinte futva kellett megtenni, mert csak mentem, mentem, mentem, de még mindig sehol semmi. A csúcs az volt, hogy még vonatra is kellett szállni. Indulási idôpontra éppen hogy odaértem, lihegve ültem be a gépbe. Óriási mázlim volt, ablak mellé csekkoltam be még otthonról neten, és a mellettem lévô szék üresen is maradt, viszonylag kényelmes volt. A gép valahol Kanada partjait érte el, és onnan végig jöttünk le délre, Boston, New York, Washington, Orlando, Key West, Havanna, Cancun. Cancunban több ezer emberes sor. Nem viccelek. Eleve késett a gép, és onnan még buszt kellett találni Playa del Carmen-ig, onnan pedig kompot fogni Cozumelre. Egy másfél tornacsarnoknyi terem, fullon kígyózó sorokkal, ráadàsul mindenkinek ki kellett tölteni immigration papírt is és vámnyilatkozatot is. Amint kiderült rá se néztek. Utána a bôröndre újabb 20 perces várakozás, majd a vámos csomagvizsgáló gépeknél még 20 perc. El fogok késni az utolsó kompról, amirôl azt sem tudom mikor megy. Ráadásul már este fél 7 van, 24 fok és már vagy du. fél 5 óta sötét (nyáron sötét? milyen fura) de ha minden igaz este 8 az utolsó kompindulás, és az innen még ki tudja milyen messze van. Végül gyorsan megtaláltam a buszt, amin rögtön dobtam egy hátast. Luxus, full extrás Irizar busz, led-es világítás kint és bent, szuperkedves sofôr, 10 fokra légkondizott utastér. Baromira tetszett Playa del Carmen. Egy kis tengerparti nyaralóhely, rengeteg utcai kajaárussal, picike családias kajáldákal, kalapárusokkal. A kompot és a buszvégállomást még otthon belôttem mûholdképen, úgyhogy úgy indultam el mintha itt laknék. Azonnal megtaláltam, ekkor fél 9 volt és ki volt írva, hogy 10:00-kor megy a következô. Megvettem a jegyet, majd beültem egy étterembe. Nem akartam sokat költeni, ezért a csábító halak, rákok, mifenék helyet egy taco-t kértem. Nah. Sokk. Ettem már itt-ott mexikói kaját, ettem már zacskós kukoricachips-et is. Na felejtsd el. Ez friss, ízletes, a húsok juicy-k. Zseniális volt. A kompon felültem a nyitott részre, annak ellenére, hogy viharos szél volt, porolta a pofámba a langyos vizet. Vicces volt, körbejárt egy stewardess és zacskóval kínálta az embereket. Sokan kértek. Hullámzott az tény, nem kicsit, de hát ez tök jó! Végre tenger. :) A parton Mike várt, a búvársuli vezetôje. Betett egy taxiba, ö eljött robogóval a szállásra. Ez az un. Scuba Student House, egy 1 emeletes apartmanház 6-7 utcányira a parti fôúttol. Az alsó szinten helyezett el egy franciaágyas szobában ideiglenesen, de majd pár nap múlva fel kell költöznöm a Hong Kong-i sráccal közös szobába. Ezen a szinten csak én vagyok, (tehát mindenki ide jár sz*rni), fent pedig kb. hatan, de este ebböl csak két ember volt itt este akiknek bemutatott Mike. A nevekkel komoly bajom lesz.
Ma nincs dolgom, csak akklimatizálódni, sétálgatni, felfedezni a helyet és bavásárolni. A többiek közül két embernek ma vizsga van, meg mennek merülni, viszont nincs még kulcsom a házhoz, úgyhogy érdekes lesz. Kell vennem átalakítót a konnektorhoz mert itt amerikai rendszer van, a teló pedig mindjárt le fog merülni. Fura lesz, hogy mindenki csak angolul vagy spanyolul beszél, és engem is csak így értenek meg, de gondolom hamar meg fogom szokni mint mindig. Röviden ennyi. A házban 10 megás wifi van, Skype állítólag kiválóan mûködik. Az idôeltolódás 7 óra, vagyis itt reggel 7 van, otthon pedig délután 2. Még nem tudom mikor mi lesz a program és a napirend, de mindenkivel tudunk majd beszélni. A telefont letiltom, csak interneten (fb, mail, viber, skype, whattsup) leszek elérhetô.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése