Most jön a feketeleves

Az elmúlt napokban sikerrel letudtunk az összes rescue vizsgát, vagyis hivatalosan is PADI mentôbúvár vagyok. Mostantól válik élessé a képzés, ugyanis eddig a kedvtelési célú búvárszintekkel gyarapítottuk a kártyagyûjteményt, a most kezdôdött divemaster képzés viszont már hivatásos fokozat, a világ bármely pontján elismert szakképesítés. (Jellemzô, hogy ez alól melyik ország kivétel. Igen, akinek nincs tengere de imádja megmondani a világnak, hogy mit hogyan kell csinálni. Magyarországon a Magyar Búvároktatók Egyesületének kell kiadni külön engedélyt, mert az országban csak az oktathat, aki az egyesület tagja. Szerencse, hogy otthon csak néhány tanmedence alkalmas merülésre, így ez a probléma nem triviális. Nem véletlenül tanulom angolul a szakmát.)
Megkaptuk a tankönyveket, hozzá csini oldaltáskát és mappát, viszont villám tempóban kell haladni a tanulással. Napi 60-80 oldal, teszt minden másnap. Eddig az egészségügyi kifejezésekkel gyûlt meg a bajom, mostantól a hajózási, meteorológiai, tengerészeti és tengerbiológiai szakkifejezésekkel küzdhetek. A gyakorlati képzés során irány a mélyvíz, szó szerint: búvárhajókra tesznek minket, ahol egy-egy divemasternek kell a keze alá dolgozni, pakolni, felügyelni, vigyázni a bénácskákra, kísérni a csoportokat merülni. Mivel úgy tûnik, hogy erôs késztetést érzek arra, hogy maradjak a divemaster képzés után is, és zsinórban elvégezzem az instructor (oktató) és a master scuba dive instructor (picit nagyobb pofájú oktató) képzést is, mindemellé szûk egy hónap alatt min. 60 merülést kell csinálnom, hiszen ez (megfelelô számú igazolt merülés) az egyik belépô (a divemaster kártya és a tandíj mellett) az oktatói tanfolyamra. Ez azt jelenti, hogy a napjaim mostantól iszonyú sûrûek és fárasztóak lesznek: napi 2-3 merülés, (úgy lefáraszt és elálmosít mint a huzat), majd tanulás, házifeladat, tesztek és vizsgák. Mivel itt már hivatásos képzésrôl van szó, egyebek mellett idôre kell úszni 100, 200, 400 és 800 métert, hol csak úgy simán, hol egy másik búvárt vontatva, hol pedig vízfelszínen snorkellel és uszonnyal. A távolságok a szigeten nem változtak, napi beosztástól függôen 4-12 km-t kell gyalogolni ezeken felül, sokszor teljes felszereléssel.
Mondanom sem kell, hogy mindemellé itt a karácsony és a szilveszter, plusz valaki mindig megtalál egy közös vacsora, vagy buli ötletével, vagy csak éppen benyúl a hûtôbe és a kezembe nyom egy sört.
Egy biztos: iszonyatosan várom ezt a hónapot, és talán még jobban várom az oktatói képzést, ami a hírek szerint még ennél is sokkal keményebb lesz. (napi 10 óra osztályterem reggel 7-tôl délután 5-ig, házi feladat és tanulás éjfélig-éjjel kettôig, és ez megy minden nap két hétig, amit egy hasonlóan intenzív egy hetes vizsgaidôszak követ majd)
Ha viszont ezeken túl vagyok, vár rám Thaiföld, India (Goa) vagy Miami -jelenleg ezeken a helyeken van kilátásban munka.