Eredetileg -és a mai napig- a legnagyobb mennyiségben Tequila nevû faluban és környékén készítik a vörös vulkanikus talajon termesztett mintegy 300 millió tô kék agavéból. A név és az ital eredetvédett, azaz az egész világon csak azt az italt lehet tequilának nevezni, amely ebben, vagy a szomszédos két megyében készül. A magasabban fekvô részeken a növény hatalmasra nô és édes lesz, az alacsonyabb területeken pedig jobban kijön a növény természetes íze.
Alapvetôen két féle tequila létezik: a tiszta, 100%-ban agavéból készített, és a gyümölcs- vagy szôlôcukorral és vízzel "felütött" kevert kommersz italok, de az agavé tartalom ekkor sem mehet 51% alá. Mi mégis a színük alapján osztályozzuk ôket. Otthon kettôt ismerünk, pedig valójában öt különbözô minôségi kategória létezik. A silver, vagy fehér (blanco) tequila rögtön a lepárlás után palackozásra, vagy fémhordóban letárolásra kerül. A második, általunk is ismert gold tequila nem más, mint a fehér tequila és a reposado keveréke. A harmadik kategória a reposado, azaz pihentetett, ezek a lepárlás után 2-12 hónapig tölgyfahordókban érlelôdnek. A negyedik az anejo, vagyis érett, ez 1-3 évig áll kis méretû hordókban, míg az 1997-ben bevezetett top kategória, az extra anejo pedig több mint három évig pihen.
Az utcánk tenger felôli végében, az amerikai óceánjárók vendégei által látogatott részen van két nagyobb tequila szaküzlet, kóstolási lehetôséggel. A szupermarketben egy liter El Jimador tequila (otthon is kapható, szerintem a legjobb a magyar piacon) kb. 1600 Ft, ebben a szaküzletben viszont 6-7000 Ft alatt nemigen kapunk semmit, igaz El Jimadort sem. A választék durva. Az elsô dolog ami feltûnt, hogy döntôen sötétsárga, barna és vörös italokat árulnak, eddig picit más elképzelésem volt errôl. Még egy magyar specialitás, aminek semmi köze a tequilafogyasztáshoz: a só és a citrom. A jobb (értsd: alap) tequilák alapvetôen is picit citromos és sós ízûek (lásd El Jimador) és nem kell kierôszakolni belôlük semmiféle aromát, tudják azt szépen maguktól is. Ez a citromozás szerintem az ihatatlan kategóriába tartozó ipari szeszek feljavítására szolgál, hiszen itt nem a tequliához, hanem leginkább a margaritához és a kukoricasörhöz jár a só és a lime.
A bolt egyik fa polcán a sok 100-200-500-2000 dolláros palack között ott figyel egy viszonylag szerény üveg: az árcédula 5000 dollárt mutat, azaz az ára több mint egymillió forint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése