Itt, a szigeten meglehetôsen érdekes az idôhöz való viszony. Az üzletek, éttermek többnyire kis családi vállalkozàsok, láthatóan akkor vannak csak nyitva, amikor kedvük tartja. Szemben a kis reggelizôhely napok óta zárva van, pedig egész nap itthon vannak és szól bent a zene (ma pèldául egyetlen egy Celine Dion szám reggel 9-tôl délután 1-ig, már kezdtem bekattani tôle, de szerencsére le kellett mennem vizsgázni a Barracuda-ba.)
Amint tehát említettem, a sziget idôbeosztása furcsa. Soha nem tudjuk meg este 9 elôtt, hogy mi a másnapi program, tervezzünk-e valamit önállóan, esetleg hajnali fél 5-ös keléssel hajóra kell mennünk, vagy tanulnunk kell, esetleg vizsgázni. Annak ellenére, hogy ma szabadnapunk volt, és tegnap este erôsen gyôzködtek, hogy márpedig menjek bulizni, mert minden loca chica (helyi csaj) most szórakozik, nem volt lehetôség ma pihenni. Még szerencse hogy nem igazán vonzanak a 150 centi magas 60 kilós farnehéz mexikóiak, és aludtam bulizás helyett. Itt minden nap egyenértékû, szinte fogalmunk sincs -és nem is érdekes- hogy milyen nap van èppen. A vasárnapra ugyan oda kell figyelni az alkoholvásárlási tilalom miatt, de a többi mind egyforma. December 24-én például, amíg otthon mindenki a szentestét ünnepelte, vacsorázott és ajándékozott, mi 6 órán át ki sem szálltunk a vízbôl, folyamatosan vizsgáztunk különbözô úszásfelmérôk, és víz alatti feladatsorok formájában. Senkit nem èrdekelt hogy karácsony van.
Ma tehát lebaktattam a partra, hiszen kettôre volt kijelölve a víz alatti "equipment exchange" és a vízfelszíni vontatás teszt.
Az elôbbi lényege, hogy lemegy két jelölt, és a ruhán kívül mindent kicserélnek egymással (maszk, mellény, palack, regulátor, uszony) ami rajtuk van úgy, hogy mindeközben ketten egyetlen levegôforrást használnak, vagyis úgy kell dolgozni, hogy közben mindig csak az egyik tud éppen lélegezni, a másik pedig csak buborékolva várja, hogy újra megkapja a csutorát. Stressz-teszt a javából.
Lelkiekben felkészültem, kettô elôtt öt perccel megérkeztem, villámgyorsan átöltöztem búvárruhába, felszereltem, felvettem a palackot és a súlyokat, majd lementem a mólóra, ahol az orrom elôtt ugrott be Hei-Ko, Steph és Mike, az oktató a vízbe. Mike megkért, hogy maradjak fent és mérjem stopperrel az idôt. Kb. 6 perc alatt végeztek, majd Mike kimászott a vízbôl és elkezdett leszerelni. Ott ültem egyedül a parton, kérdezte mi van, miért nem merülök. Mondom vizsgázni jöttem, de erre azt a választ kaptam, hogy ezt nem tudta, bocs. Pedig tegnap este kétszer is rákérdezett, hogy meg akarom-e csinálni ma. Ennyit a kiszámíthatóságról, anélkül hogy vízbe mentem volna leszereltem és úgy döntöttem, hogy túristáskodom végre egy picit. Sétáltam egy órát, bementem az eddig messzirôl elkerült giccsárusokhoz, és megalkudtam egy helyen a robogóbérlésre, amirôl kaptam is egy papírt, ezzel bármikor érvényesíthetem a kialkudott 50%-os kedvezményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése