Mike még nem merült együtt se Hei Ko-val, se Lee-vel, se velem, ezért mielôtt felenged bennünket egy hajóra egyedül, látni akarta, hogy milyen a tudásszintünk. A terv az volt, hogy kiúszunk a parttól a wall-ig (korall fal), ott lejebb merülünk 20-25 méterre és vissza. Ez egy órás menet, és ha sokat kell dolgozni az áramlat miatt, akkor nagyjából le is szívjuk a palack 200 bar-ját. Eleinte nagyon enyhe volt csak a balról jövô sodrás, de a vége felé, 10-12 méteres mélységben már kb. 80 fokban az áramlatnak szembefordulva, oldalazva kellett haladnunk, tehát a cél a jobb vállunk felôl helyezkedett el. Ahogy elértük a falat, korallok, szivacsok, és egy picit gazdagabb élôvilág tárult a szemünk elé, de olyan erôs volt az áramlat, hogy csak 1-2 percre tudtunk a fal mellé ereszkedni, és driftelni. (drift: az a merüléstípus, amikor sodródsz az áramlattal). Visszafelé folyamatosan az az érzésem volt, hogy el fog fogyni a levegô mire visszaérünk, hiszen vissza kellett dolgozni még azt a távot is, amennyire elvitt a víz. Próbáltam szinte a fenékre tapadva visszaúszni, és így mire partot értünk, kb. 5% maradt a palackomban, de megúsztuk oktopusz megosztás nélkül. (oktopusz: a sárga csutora, biztonsági levegôforrás, ami minden búvár szabványos felszerelése. Célja, hogy szükség esetén merülôtársunk, vagy ha elromlik a saját reduktorunk, akkor mi magunk tudjunk belôle lélegezni. Az én felszerelésemen 3 csutora (reduktor) is van, így akár egy kisebb csoportot is el tudok szórakoztatni odalenn ha baj van.) :)
Láttunk tûzhalakat, kôhalat, rájákat, gömbhalat, dobozhalakat, hatalmas tüskés csigákat.
Mike a végén azt mondta, hogy profik vagyunk, bármikor bárhová mehetünk merülni, egyedül Lee az, akinek még javítani kell a lebegôképességén, mert a falnál pld. nem tudott leereszkedni, aztán feljönni egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése